Zenekritika
2022. május 5., este 7 óra, a Kultúrpalota nagyterme. Az ötvenegyedik zenei napokon a hangulat nem éppen ünnepi, egy félháznyi közönség vár a nyitóhangversenyre. Színes hirdetők, műsorfüzetek, amelyek jóvoltából ismeretes lehetne a résztvevők és a megszólaló művek sora, nincsenek. Így nem lehet egységében rálátni, vagy részleteiben csemegézni az ajánlatból. Semmi sincs úgy, mint régen. Szegény az eklézsia, a tévé egyenesben közvetíti az orosz–ukrán háborút igaz vagy félrevezető híreivel együtt. Taps. Mihai Cojocaru a nyitóhangverseny dirigense. Nyitányként beinti J. S. Bach III. D-dúr szvitjének nyitótételét. A 3. D-dúr zenekari szvit Johann Sebastian Bach 1731-ben írt öttételes zenekari műve, Bach az első hegedű és a continuo részt, Carl Philipp Emanuel Bach a trombita, az oboa és az üstdob részt, tanítványa, Johann Ludwig Krebs pedig a második hegedű és a brácsaszólamot írta. A trombiták megszólalása enyhén szólva…
Következik Ottorino Respighi zenekari átiratában (1930) Bach korálelőjátéka, a Most jöjj, népek Megváltója, vagy más címmel: Gyere pogányok Üdvözítője. Számomra Busoni zongoraátirata az ismerős, és kedvesebb is. Vártam, hogy Daniel Ciobanu zongoraművész (az est meghívottja) előadásában fog megszólalni, de később rájöttem, hogy ő nem az a tempóban visszafogható zongorista, akitől ez az előadásban elvárható lenne, de Bach 5. f-moll csembalóversenye (a g-moll hegedűverseny-átirata – a lassú tétel –, persze zongorán) meggondolkodtatott. A továbbiakban Daniel Ciobanu Haydn egyik zongoraversenyét prezentálta tökéletes technikai diszpozícióban Az ügyesen muzsikáló zongoristák körében egy, a Mozart-koncerteknél könnyebben játszható, de nagy tudással megírt versenyműnek nagy keletje volt már akkor is. Ilyen Liebhaber-Concertnek tehát remekül megfelelt az ezután megszólaló, Haydn legismertebb, 11. D-dúr zongoraversenye.
A hangverseny zárását Mihai Cojocaru Mozart Haffner-szimfóniájára bízta, és Mozartra mindig lehet számítani.
Mozart barátja, Sigmund Haffner kérésére írt művét 1783-ban mutatták be. A rendelésre írt Haffner-szimfóniát hamar megismerték Salzburg határán túl. Nagy sikert aratott Bécsben is, ahol, a kor szokása szerint, az első három tétel és a finálé közé sok más darabot – zongoraműveket, vokális zenét,
improvizációt – iktattak be. Mozart így írt apjának a bécsi bemutató után: ,,A terem teljesen megtelt… minden páholy foglalt volt. Legnagyobb örömömre Őfelsége, II. József császár is jelen volt, és, Istenem! Milyen boldog volt, és hogy tapsolt nekem! Neki az a szokása, hogy a koncert előtt küld pénzt a színházba; ha nem így tett volna, még nagyobb összegre is számíthattam volna, hiszen lelkesedése nem ismert határt. 25 dukátot küldött.”
Daniel Ciobanu izmos tehetséget, kirobbanó temperamentumot, szuggesztív erőt hozott magával. Mihai Cojocaru érzékeny és az együttjátékban tökéletes partner. „De hallgat a mély.”
