Létértékelés

Székelyföld népesedési mutatói enyhén javultak az utóbbi évben – állítja a Hargita megyei önkormányzat elemzőcsoportja. De mielőtt egymással versengve diadalittas melldöngetésbe kezdenének a politikai szekértáborok vezérei, rögtön tegyük hozzá: a helyzet így sem rózsás. Ugyanis az elhalálozások száma meghaladja a születésekét. Pedig a házasodási kedv is mintha megnövekedett volna. Csak az a baj, hogy fiataljaink – a jobb élet reményében – kéz a kézben vándorolnak ki az országból. És nem az anyaországot választják újabban – a megkönnyített honosítás az érzelmi kötődésen túl csak a használhatóbb útlevél megszerzését szolgálja –, hanem a pénzes világot. Németország, Anglia, esetleg Amerika vonzóbb a politikai érdekcsoportok piszkos játékától megcsömörlött ifjak számára, mint a magyarországi újsütetű urambátyámos klikkesedés. Ráadásul a lazán csak határon túliaknak titulált honfitársak első sáskaraja sok ellenszenvet váltott ki az őslakosoktól elhappolt állások miatt. Így hát az eszesebb középiskolások inkább már a skandináv országok egyetemeit célozták meg. Nem csak a magyarok mennek. A minap közölt felmérés szerint a román állampolgárok egyharmada menne. De ez már balkáni hangulat, mivel a bolgárok és szerbek versenyt futnak velünk a jobb megélhetéssel kecsegtető nyugat irányába. Mindez végső soron a szegénységgel magyarázható, és az élhetőbb jövő illúziójának elvesztésével. Egyre többen emlegetik egy újabb népfelkelés szükségét. Akár egy bársonyos fordulatot, csak már változzon valami! Az utóbbi huszonnégy esztendőben kitermelődött vezetőréteg silánynak bizonyult. Az erkölcsi tartással is felvértezett jó szándékú értelmiségieket – akiket a decemberi forradalmi hangulat helyzetbe hozott – kiszorították 

a társadalomvezetésből az akarnok politruk csemeték. A belső köröket jól ismerő elemzők szerint az országot alig félezer maffiarendszerben szerveződött politikai-gazdasági „család” uralja. Akik kényük kedvük szerint próbálják saját igényük szerint átszabni a törvényeket is, nehogy felelősségre lehessen vonni őket. Szupermentességet akarnak, miközben lépten-nyomon tapasztaljuk a befolyással való üzérkedést. Ennek láttán nem csoda, hogy az 1989. decemberi bizakodó lelkesedés mára elveszett illúzióvá keseredett. És mégis hinnünk kell, hogy érdemes gyereket nemzeni itt, a Székelyföldön, mert voltak sanyarúbb évek az elmúlt századokban, amikor vassal irtottak minket, de azt is túléltük. Fiataljaink gyerekvállalási kedve optimizmusra ad okot.