Láng Zsolt ajánlója a Látó-blogról
Vajon mi az izgalmasabb: kérdésekre választ találni, vagy a válaszokhoz a megfelelő kérdéseket odailleszteni? Miközben tisztafejként végigolvastam a számot, hol ez, hol az tűnt annak.
Mi a szerelem (az égi)?
„Ahogy erdőmélyben a sérült állat / csörtet, s próbál megmenekülni, futok / feléd, te vagy rejtekem, az üresség / sortüze közben” (Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma. 25).
Mi a szerelem (a földi)?
„vágj le magadról mielőtt felsírok / könnyem megtölti a hézagokat / szánk megtelik sós vízzel / fejünkre homokot szórnak / amint kimászom innen / úgyis megvakít a napfény” (Biró Sára: Félbe)
Mi a művészet (geometrikusan)?
„Kívülről nézd, / hogyan tépik szét — / széttépve magad.” (Mészöly Miklós: Ars poetica)
Mi a művészet (teologikusan)?
„bár egy kőmondatot rebegni szélbe, / néhány gondolatjelt, lázragos pontot, / hogy mégis megérte, megérte, érte…” (Eszteró István: A Halál völgyében)
Mi a művészet (kataklizmatikusan)?
„A végső időkben nem számolnak. / Harangoznak…” (Halmosi Sándor: A 10. vers)
Van-e túlvilág (folklorisztikusan)?
„A kriptából zaj hallatszott. Józsi látta, ahogy megfiatalodott anyósa könnyedén eltolja a márványból készített sírfedőt, anyaszült meztelenül kimászik a sírból, felpattan a huszár mögé, és gyöngéden átöleli.” (Miklóssi Szabó István: Huszárvágás)
Van-e túlvilág (pszichoanalitikusan)?
„akik ma halottak / visszatérnek a szerelembe” (Debreczeny György: Kollázs Thomas Bernhard verseiből. Jöjj el ó jöjj el)
Mi a boldogság?
„egyik kézzel ad másikkal élvez / akkor ad gázt ha más satufékez” (Ozsváth Zsuzsa: Óévi kedélyes)
Miért vagyunk a világon?
„Nem a boldogságra születtünk, és nem / is a fájdalomra, de egymásért csak, / s arra, mi majd megszületik belőlünk, / kezdet a végben.” (Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma. 25)
Van-e remény?
„Megszüntetni a hideg, távoli némaságot benned / csak úgy lehet, mint láthatatlan tárgyat az erdőn, / mint fekélyt a lovon…” (Sánta Miriám: Contra Silentio)
Milyenek a magyarok?
„A ragály kitöréséig a lakosság java nemigen törődött embertársai politikai nézeteivel, sőt, sokuknak efféle nézetei, netán meggyőződése nem is volt.” (Horváth Péter: Bongo la)
Milyenek a spanyolok?
„…túl élénk fantáziával rendelkeznek, ezért fordulhat elő, hogy madridi házak és épületek tömkelegében szellemek kószálnak vagy éppen sóhajtoznak…” (Magyary Ágnes: Madrid sötét titkai. IV. fejezet)
Mi marad a gyerekkorból?
„A ganédomb nem volt büdös, csak amikor utánpótlás / érkezett…” (Pál Sándor Attila: Körtefa)
Ment-e a világ előre (historikusan)?
„Ahogy régen a gróf is ki-kinézett az aratókhoz, és vállon veregetett egy-két izzadt kaszást vagy marokszedőt, ahogy a vicispán is tréfálkozott a nagy őszi vadászatokon a hajtókkal, ahogy a gyáros is adott hébe-korba egy-egy szivart a proliknak, úgy a népi-szocialista-kádárista hatalom is szereti élőben és újsághíradásokban is bizonyítani, milyen megbonthatatlanul jó a vezetők és a vezetettek viszonya.” (Csabai László: Kihívás)
Ment-e a világ előre (hisztérikusan)?
„Egyáltalán / valaki megmondaná, / mi ez az ismételgetés?!” (Bozsik Péter: Anyai telefon. Ott, ahol)
Mit tudunk?
„»Úszik a földben egy ember« – mondja egyik szép versében Balla Zsófia. »Mész a csontban, derékig« – írja Halmosi Sándor…” (Demény Péter: Költői zónák)
Mit tudhatunk?
„A Kaleidoszkópban [Bozsik Péter] ezt írja: »A fogalmak hideg / vasak, melyeket / csak messziről / szemlélni jó«” (Benkő Gitta: A vannak nincsen lessze)
Mit látunk?
„A varjúkirály világa pasivilág, hagyományosan kiosztott szerepekkel.” (Amik Annamária – György Andrea: Fátum és fejsze)
Mit láthatunk?
„…Mészöly intuitívan érzi, hogy ő maga íróként nem tud Közép-Európa történelmi felbomlásával egy hagyományos, koherens és kompakt, nagy regényformát szembeállítani…” (Adriana Babeţi: Szócikk a Volt egyszer egy Közép-Európáról. Fordította Codău Annamária)
Mit mondhatunk?
„Valakinek egyszer akkor is oda kell adnod magad / ha nem akarod” (Biró Sára: Húsvét-szigetek)
