Kultúraközi koncert

Per amorem Dei

 November 26-án, vasárnap este különleges koncert volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében. Folytatva a kultúraközi párbeszédet, az idén a Yorick Stúdió nem egy színdarab kivitelezését pályázta meg, hanem kortárs román és magyar költők verseinek megzenésítésével teremtette meg az átjárhatóságot a két nemzet között. Az előadás címe Per amorem Dei, s bár ezzel leginkább vallási tartalomra utal, igen széles zenei spektrumban hallhattak szerzeményeket azok, akik elmentek az előadásra. 

Mint ismeretes, a Yorick Stúdió – az említett céllal – az előző években olyan eredeti darabok bemutatóját, ősbemutatóját tűzte műsorára, amelyek a románok és a magyarok közötti viszonyt taglalják, de szerepelt már a szászok történetét bemutató előadás, illetve az 1989 előtti rendszert bemutató színdarabok is. A vasárnapi koncert több szempontból tért el a korábbi produkcióktól. Az összeállítás zenéjét az a Cári Tibor – a temesvári Csíky Gergely Állami Színház tagja – jegyezte, aki jelenleg a legnagyobb erdélyi magyar kortárs zeneszerző. És ebben nincs semmi túlzás, hiszen több magyar és román társulat előadásának zenéjét írta, magyarországi és romániai játékfilmek zenéjét szerezte, számos önálló zenei mű szerzője. Nem véletlenül jött el ezúttal is Marosvásárhelyre, ahol többször fellépett már, Sebestyén Abával hasonló produkciókban, előadásokban is közösen is felléptek, más hazai színművészekkel, ismert és elismert énekesekkel együtt. 

Azért is volt különleges a vasárnapi koncert, mert egy kiváló erdélyi magyar zeneszerzőtől több zenei műfajban – az oratóriumtól a popon, blueson át a rockig – hangzottak el eredeti dalok. Másrészt olyan kortárs magyar és román költők verseit zenésítette meg, akik közül sokan több irodalmi műfajban vagy alkotásban (dráma, rendezés stb.) is bemutatkoztak már mind a román, mind a magyar közönségnek, így jó volt az is, hogy ezáltal egy kicsit áttekintettünk egymás „udvarába”. Az est szerzői: Kovács András Ferenc, Szabó T. Anna, Székely Csaba, Demény Péter, Farkas Wellmann Éva, Kántor Péter, Monica Mihaela Pop, Andrei Huţuleac, Victor Ioan Frunză, Laurenţiu Blaga, Matei Vişniec.

Dicséretre méltó az is, hogy a produkcióban közreműködtek a Marosvásárhelyi Filharmónia zenészei és kórusa is, így egy-két szerzemény előadása akár külföldi nagyszínpadokon is helytálló teljesítmény volt. Mindezt tetőzte a szólisták – Luchian Pantea, Sebestyén Aba, Koszorus Krisztina, Kiss Bora – kiváló hangja és előadásmódja, ami igazolja, hogy mind a magyar, mind a román színházakban vannak olyan énekhanggal is rendelkező tehetséges prózai színészek, akikkel talán több zenei produkciót is felvállalhatnának a társulatok, vagy akár a vasárnap látottakhoz hasonló előadásokat, hiszen, ha csak az erdélyi palettát nézzük, kifogyhatatlan forrással rendelkeznének az e műfajt színpadra állító rendezők. Nem beszélve az énekesekről, akik talán nem véletlenül bukkannak fel a magyar és román tehetségkutató versenyeken. Nem kell állandóan nyugatra kacsingatni és odaátról sztárokat sztárolni, mert vannak szunnyadó csillagjaink, csak fel kell fedezni, előtérbe kell hozni őket, és erre jók az ilyen produkciók is. És itt nemcsak az előadókra gondolok, hanem a zeneszerzőkre, dalszerzőkre és nem utolsósorban a technikusokra, hiszen nem hagyható szó nélkül a „csomagolás” sem, hiszen mind a hangosítás (Mammouth Stage), mind a vizuális háttér (Design Drop Studió) egy valódi nagyszínpadi produkcióként emelte az előadás színvonalát. 

Az is igaz, hogy voltak bakik az előadáson. Luiza Zan, az egyik legjobb hazai dzsesszénekesnő alig két nappal az előadás előtt lépett vissza, így dalait a helyette belépőknek kellett gyorsan átvenniük, és egy-két hangzásbeli csúszás is kihallatszott, és valószínű, hogy a szakmabeliek egyéb apróságot is észrevettek. Mindez talán annak is betudható, hogy nehéz összehangolni a különböző intézményeknél dolgozó, alkotó művészeket egy ilyen extra előadásra. És az is köztudott, hogy egy ilyen jellegű előadás hosszú próbafolyamat eredménye, nem beszélve a biztonságos anyagi háttérről, amelyet ezúttal pályázatból biztosított a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal. Mindezektől eltekintve az előadás arra is rávilágított, hogy érdemes ilyen és ehhez hasonló produkciókat, kulturális intézmények közötti együttműködéseket megvalósítani, mert van potenciál, lehetőség, és egy jobb menedzsmenttel talán nemcsak a Nemzeti nagyterme tölthető meg, hanem az ilyen jellegű előadásokkal tűzdelt angolszász kultúrvilághoz hasonlóan nálunk is nagyobb tereket is betölthetnek saját alkotóink, előadóink. A Yorick Stúdió e jelzéssel is talán úttörő szerepet vállalt.