Különös születésnap Budapesten

„Hiszen bejárhatnánk még a palatinusházakat, a Kós Károly nevét őrző Wekerle telepet és hány házat még.”

Palatinusházak

(Folytatás április 30-i lapszámunkból)

Zsinagóga a körfolyosón

Ez a 9. szám alatt van, nagy meglepetésünkre. Előadás folyik bent, tele az előadóterem. Itt székel, Nagy Ferenc volt miniszterelnök hajdani lakásában, egy sokrétű tevékenységet folytató zsidó hitközség, a Szim Salom. Az előadó a hitközség rabbija, Kelemen Katalin, aki az első női rabbik közt van, a londoni Leo Baeck College-ben végezte tanulmányait. A Szim Salom Magyarország első, már húsz éve működő progresszív (reform) hitközsége. Megtudjuk, hogy a zsidó vallás legnagyobb létszámú progresszív irányzata, amely a zsidó hagyományt a tanítás és a gyakorlat állandóan változó és fejlődő folyamatának tekinti.

Bemutatják gyönyörű Tóra-tekercseiket, hagyományos széder asztalt terítettek (kóstolóval) az előtérben. Gazdag könyvtáruk van, kétnyelvű imakönyveik, bemutatják a ripa és a tálit (imasál és fejfedő) viselésének hagyományát. Kelemen Katalin rokonszenves, szép és nagyon okos, felkészült vallási vezető, alapító tag. A közösség nem kap semmilyen közvetlen anyagi támogatást, tagdíjból, pályázatokból, szimpatizánsok támogatásából tartja fenn magát. Oktatják a fiatalokat, táborokat szerveznek, segítik a rászorultakat.

Régi magyar rabbik kétnyelvű könyveit lapozom, és csodálatos dolognak tartom, hogy az OSA és a Kortárs Építészeti Központ önkéntesei, fiatal építészhallgatók és professzoraik ilyen élményt szereztek a budapestieknek. Hiszen bejárhatnánk még a palatinusházakat, a Kós Károly nevét őrző Wekerle telepet és hány házat még. A napilapok is beszámolnak erről az emlékezetes hétvégi programról. Turisták saját városukban – írja a Népszabadság.

Százéves házak hétvége – írja a Népszava, és beszámol arról, hogy a palatinusházak egyikében a csornai premontreiek kápolnát rendeztek be 1950-ben, ott imádkoztak a pincében, miután elűzték őket rendházukból. A Magyar Nemzet így ír: „Emberek, akik közösen büszkék a helyre, ahol élnek.” A Margit körút egyik nevezetes házának látogatását írja le.

Ráday utca 43-45.

Ez a híres kollégium, a volt Szent Imre intézet épülete és a hozzá tartozó lakóépület, a Knoll család háza 1930 óta. Dr. Knoll István a Szent Imre prefektusa volt, felesége zongoratanárnő. A ház lakói többnyire a kollégium tanárai voltak. Kinyitják a bejáratot, gyönyörűen felújított a ház. A Corvinus Egyetem kollégiumaként, bentlakásaként működő épület alagsorában helyezték el egy kiállítás gazdag anyagaként a Knoll család fényképes történetét, kiállítottak egy korabeli polgári szobabelsőt, csodaszép szalonbútorokkal és egy járó-ketyegő antik órával. Emlékkönyvet állítottak össze a ház lakóiról. Minden, amit itt látunk, átvészelte a két háborút, az ostromot, ’56 rombolását, és mégis él, sokáig él még emlékeiben is.

Nagy múltú városrész a Ferencváros. Erről is meggyőződhettek a házak látogatói.

Mint ilyenkor mindig, hazagondolok, Keresztes Gyula írásaiból évek óta hány meg hány vásárhelyi ház elevenedett meg, milyen régi képeken mutatja meg a várost Csepreghy András és Henrik albuma. Csak önkéntes fiatal építészek kellenének, hogy felfedezzék, bemutassák a város százéves épületeit. Tanulságos lehetne a jó példa. Vajon hány történetet rejtenek és mutatnának meg a régi házak kapui, ha kinyílnának?

1912-ben Petőfi-szobrot avattak Vásárhelyen. Jövőre lesz száz éve. A budapesti százéves házak történetének megidézése, úgy érzem, követendő példa.