Szerintem packáznak a vásárhelyiekkel. Pontosabban a lakosság ama részével, amely a legkiszolgáltatottabb: nyugdíjtól nyugdíjig, fizetéstől fizetésig tervez, és nincs arra berendezkedve, hogy előkapjon a zsebéből pár ezer lejt egyéni kazán beszerelésére.
Szerintem packáznak a vásárhelyiekkel. Pontosabban a lakosság ama részével, amely a legkiszolgáltatottabb: nyugdíjtól nyugdíjig, fizetéstől fizetésig tervez, és nincs arra berendezkedve, hogy előkapjon a zsebéből pár ezer lejt egyéni kazán beszerelésére. Akik tehették, az évek során megtették. No nem jókedvükben áldoztak ezreket e célra, hisz tudták, gazdaságossági, műszaki szempontból nem ez a legjobb megoldás, hanem mert kényszerhelyzetbe hozták őket és a kényelmi szempont sem volt utolsó. Mindez másként is alakulhatott volna, ha a városvezetést a megfelelő időben egy cseppet is érdekli a fűtésrendszer korszerűsítése.
Október elején szokott bekövetkezni az, hogy az Energomur (legutóbb az RFV) hőszolgáltató szakemberei ellenőrzik a tömbházak vezetékrendszerét, légtelenítik, nyomás alatt kipróbálják, hogy jövő hónap közepétől működőképes legyen. Ez az idén, úgy néz ki, elmarad. Illetékesék jellemző módon azt feszegetik, hogy nem 7, hanem csak (!) 3 ezer család marad(t) hoppon, azaz távfűtés és meleg víz nélkül. Kisgyermekes és idős családok ezrei – akik hittek a polgármesteri tanácsadóknak, hogy napokon belül lesz meleg vizük, hittek a tanácsnak, amely a fogyasztók érdekében jóhiszeműen kompromisszumot kötött – ébrednek majd arra, hogy dideregniük kell télvíz idején.
Tíz évvel ezelőtt írt soraim köszönnek vissza: „A 2001-re járó állami támogatásnak (51 milliárd lej) hűlt helye, a polgármesteri hivatal pedig nem hajlandó átutalni az Energomurnak 2002 első három hónapjára a lakosságnak nyújtott támogatás értékét, sem az elvégzett beruházások milliárdokra rúgó ellenértékét vagy a tanintézmények mérőórákkal való felszerelésének költségeit. Eközben a fogyasztók száma folyton csökken. A 40.000 tömbházlakás közel egynegyede év végéig saját hőköz-ponttal lesz ellátva. Lehet, éppen az a cél, hogy a lakosság előbb-utóbb saját költségén oldja meg fűtési gondjait…” Ismerős kép, ugye? Június óta bebizonyosodott, a polgármesteri hivatal képtelen egyezségre jutni a szolgáltatókkal. De lehet, nem is akar olyan nagyon…
Tíz év sem kellett hozzá, hogy közel 40 ezer családot a távhőrendszerről való kiválásra kényszerítsenek. Egyszerű számítással: pl. 30 ezer kiskazán eladásából 75 millió lej vándorolt a forgalmazók és körülbelül ugyanennyi a tervező- és szerelőcégek zsebébe.
Már csak pár ezren vannak, akik a távfűtési rendszeren maradtak. Még egy utolsó bőrt érdemes hát lehúzni a lakosságról. A polgármesteri hivatal úgy viselkedik, mint azok a cégek, amelyek eltűnnek a pénzzel, majd tiszta lappal kezdenék újra az „üzletelést”, eljátssza a szívek harcát, szidva a gázszolgáltatót, amely a nyújtott szolgáltatásért a pénzét követeli és nem dől be a trükknek. Szép kis „köz”szolgálatiság!
