Újabban a mind fiatalabb és fiatalabb korosztályok „javára” szaltózunk alá EU-s irányban. Az – óvodai rendszert egyértelműen szétziláló – előkészítő osztályok bevezetésének első, második, harmadik döbbenetén már túl vagyunk, de máris itt az újabb, kötelező érvényű „irányelv”, melynek „jótékony” hatását jövő hónaptól minden újdonsült szülő saját bőrén tapasztalhatja.
Újabban a mind fiatalabb és fiatalabb korosztályok „javára” szaltózunk alá EU-s irányban. Az – óvodai rendszert egyértelműen szétziláló – előkészítő osztályok bevezetésének első, második, harmadik döbbenetén már túl vagyunk, de máris itt az újabb, kötelező érvényű „irányelv”, melynek „jótékony” hatását jövő hónaptól minden újdonsült szülő saját bőrén tapasztalhatja. Gondolati szinten helyénvaló és dicséretes a kezdeményezés, amely egy hónapra az apákat teszi a gyermeknevelési feladatok és örömök „főilletékesévé”. Választható lehetőségként bizonyára sokan élnének is vele, de kötelező érvényűvé téve inkább felháborodásra, mint lelkesedésre ad okot. Természetesen nincs abban semmi rossz, ha egy hónapig – vagy akár végig a kisgyermek gondozására kapott idő alatt – az édesapa (is) pelenkáz, fürdet, táplál, altat. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy jelenleg körülbelül 33 ezer családfő főfoglalkozásban apuka, sokan a munkanélküliség állapota helyett döntöttek az otthoni „szolgálat” mellett. Nem vitakérdés hát, hogy alkalmasak-e az apák babaápolásra, nevelésre, de általánosítani ebben az esetben sem lehet. Márpedig a múlt év decemberében elfogadott sürgősségi kormányrendeletben ez történt. Gondoltak-e bár egy percig arra a rendelkezők, hogy mi lesz, ha az apa nem szívesen vállalja át az anyai teendőket, illetve ha a rátukmált szabad hónap nehézségeket okoz számára a munkahelyén? Eszükbe jutottak-e az olyan egyszülős családok, ahol az apa nem – vagy csak alig – tartja a kapcsolatot gyermekével? Bizonyára igen, hiszen az említett rendelet azt is kimondja, hogy amennyiben a másik fél nem kér a „babázásból”, a gyermeknevelési szabadságból elúszik egy teljes hónap. Egyértelműen diszkriminatív eljárás ez az érintett anyákkal és újszülöttekkel szemben, de megszokhattuk már, hogy az uniós kútbaugrálósdinak mindig a legérzékenyebb, támogatásra, megértésre szomjazó kategóriák isszák meg a levét.
