Korunk – szeptember

A moldvai csángók sajátos kultú-rájuk, etnicitásuk, valamint a hozzájuk tapadó nemzeti/szimbolikus jelentések következtében az elmúlt időszakban a tudományos kutatás, az erdélyi és magyarországi társadalmi nyilvánosság középpontjában állnak. A csángó népzene és néptánc töretlen népszerűsége fontos részét képezi a magyar nyelvterület táncház-szubkultúrájának. A csángó népi kultúra szervezett keretek között történő népszerűsítése identitásfelmutató gesztussal bír, érzelmi felhajtóerővel rendelkezik, „mentésre”, segítségnyújtásra, azonosulásra ösztönöz. A 2000-es évektől kezdve jelentős nemzetközi diplomáciai és közpolitikai változások történtek, amelyek kihatással vannak, lehetnek a „csángó ügyet” illetően. 2001-ben az Európa Tanács Románia számára kötelező érvényű Ajánlása a moldvai csángó kultúrát és nyelvet egy önálló kisebbség attribútumaiként határozta meg. Elsősorban magyarországi kormányzati forrásokra, valamint magántámogatásokra alapozva a 2000-es évek elejétől Moldvában kiépült egy több falut átfogó magyar nyelvű oktatási hálózat. Az ország EU-csatlakozását követően ugyanakkor megváltoztak a csángó migráció célpontjai (a vendégmunkások Magyarország helyett elsősorban nyugat- és észak-európai, részben közel-keleti országokat választnak), másrészt a migráció jelensége tömeges méreteket öltött. A Korunk moldvai csángókkal foglalkozó lapszáma elsősorban recens, a csángók társadalmát érintő társadalomtudományi érdeklődésre számot tartó témák elemzésére vállalkozott. A nyelvcserével, akkulturációs jelenségekkel (migráció), a moldvai magyar oktatási programmal, a „csángó mítosz” működésével, az identitásváltással kívánt foglalkozni hazai és nemzetközi elismert szakemberek bevonásával.