Korunk – december

2016-ban jelent meg a háromkötetes, több mint 2000 oldalas Székelyföld története, ami egy 1872-ben született, számtalanszor és sokféle okokból elakadt terv késői megvalósításának is tekinthető. Az a történészgeneráció, amely – néhány fiatalabb kollégával is kiegészülve – ennek a munkának a gerincét megalkotta, tovább végezte kutatómunkáját. Az utóbbi bő két évtizedben viszont feltűnt és aktív szerepet vállalt egy újabb erdélyi magyar történésznemzedék, melynek több tagja Székelyföldön él és dolgozik. A Kérdőjelek kényszerében – vázlatképek a székelyek történetéből című lapszám teljes egészében olyan történészek írásait tartalmazza, akik már 1990 után kezdték el egyetemi tanulmányaikat. Egy részük már befejezte doktori tanulmányait, és megvédte disszertációját, néhányuknál pedig ez még folyamatban van. Az ő kutatásaik részben kiegészítik, de sok vonatkozásban árnyalják is elődeik munkáját – így a „háromkötetetes” Székelyföld története tartalmát, szemléletét, következtetéseit. Néhány téma a tartalomból: A székely megtelepedés: mikor? honnan? hogyan?; A katonáskodó életmód tükröződése székely nemesi családok pecsétábrázolásain; Asszonysors a székely történelemben; A dualizmus kori székely város; A Magyar Autonóm Tartomány: autonóm Székelyföld vagy valami más? 

A Hermann Gusztáv Mihály általi súlypont-összeállítás történész szerzői Botár István, Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt, Novák Károly-István, Nagy Botond, Gidó Csaba, Fodor János és Szőts P. Zsuzsa.