Nehezen haladunk ebben a ködös időszakban: a novemberben megszokottnak tekinthető természeti jelenség nehézségeit fokozza annak a vitának a bonyolultsága, hogy vajon a 6-3 lehetővé teszi-e a romániai magyar közösség számára a megerősödő jelenlétet Románia következő parlamentjében?
Nehezen haladunk ebben a ködös időszakban: a novemberben megszokottnak tekinthető természeti jelenség nehézségeit fokozza annak a vitának a bonyolultsága, hogy vajon a 6-3 (fiatalabbak, vagyis 1950 előtt születettek számára, a legendás, magyar győzelemmel véget ért, 1953 november 25-i, Londonban lejátszott magyar–angol „évszázad mérkőzésének” végeredménye) lehetővé teszi-e a romániai magyar közösség számára a megerősödő jelenlétet Románia következő parlamentjében?
Nem véletlen, hogy a vita két olyan, látszólag ellenérdekelt
„tábor” között zajlik, amelyek tagjai valamennyien... ugyanannak a „csapatnak” a tagjai. Magyar sajátosság, hogy magunknak tudunk a legtöbbet ártani, a külső ellenfelekkel (ellenségekkel?) általában el tudtunk mindenkor bánni. Történelmünk tele a példákkal, annyiszor hivatkoztunk már erre, hogy ezennel nem terhelném olvasóim figyelmét ezzel.
Oka van annak, hogy most mégis némileg már többször érintett témában fogalmazom meg gondolataimat. Természetesen a választási kampánnyal összefüggésben, hiszen ismét eltelt négy olyan év, amelyben képviseletünk, mind az RMDSZ-t, mind az MPP-t ide értve, igyekezett számaránya és lehetősége keretein belül a legjobb teljesítményt nyújtani. Utóbbi ugyan csupán a helyhatóságokban, de ezzel együtt jogosnak tartom megemlíteni, hogy erről se feledkezzünk meg, hiszen, ismétlem, a romániai magyar közösség érdekeit képviselik. Annál inkább, mert legutóbbi lépésükkel, miszerint nem indulnak szervezett formában a parlamenti választásokon, számomra azt jelezték, hogy pártpolitikai érdek fölé helyezik a magyar közösség érdekét. Szemben azzal a néppárttal, amely ugyan szintén a magyar közösség érdekeit óhajtja képviselni és természetesen ehhez joga van, hiszen romániai magyar emberek (is...) támogatják létezését, de amely politikai alakulat úgy döntött, hogy az RMDSZ ellenfeleként indul a megmérettetésen.
Magyarázatttal tartozom azon olvasóim felé, akik azt gondolnák, hogy soraimmal az RMDSZ-t és az MPP-t védelmezem az EMNP-vel szemben. Egyrészt többször utaltam arra az elmúlt három és fél évben, amióta meglehetős rendszerességgel jelentkezem írásaimmal, hogy a romániai magyar közösség közös politikai képviseletét kizárólag egységes szervezetben tudom elképzelni, másrészt számos alkalommal (utána lehet olvasni!) bíráltam eléggé egyértelműen az RMDSZ bizonyos döntéseit is, amikor úgy véltem, hogy azokkal a tisztségviselőinket megválasztó közösség egyáltalán nem, vagy csak nehezen tud(ott) azonosulni. Tettem és tenni fogom ezután is, ha alkalmam lesz rá, hiszen közírói tevékenységemnek nem az a célja, hogy kioktassak bárkit. Amúgy sem tartogatom otthonomban a
„mindentudás” ereklyéjét, csupán egykori közéleti emberként gyűjtött tapasztalatomat szeretném hasznosítani ebben a formában közösségünk javára. Elnézést, hogy megemlítem, de ide kívánkozik: annak idején rendszeresen jelentkeztem cikksorozatokkal, amikor elsősorban külföldi hivatali útjaimból megtérve beszámoltam az ott tapasztaltakról, hogy ezzel is olyan ismereteket közöljek, amelyekhez nagyon kevés honfitársunk juthatott hozzá, közpénzen. Közléseimért természetesen nem kértem fizetséget, mint ahogy jelenlegi írásaimmal sem fogok meggazdagodni, hasonlóan a lap többi, külső munkatársához. Fájdalom, a lap lelkiismeretes szerkesztői, néhányan több évtizedes kiváló munkával, szintén nem tartoznak a Forbes magazin közismert lajstromához.
A kitérő után vissza a választásokhoz, hiszen nem tudom, nem is akarom kikerülni, hogy határozott véleményt ne nyilvánítsak arról, amit én követendőnek ítélek. Hangsúlyozva ismét, hogy véleményem egy a sok közül, nem pedig maga a leghelyesebb, bár természetesen erről szeretném meggyőzni az olvasót.
Írásom megkezdése előtt beleolvastam egy néhány, alig száz éve napvilágot látott közéleti vitába. Nem példálozom azoknak a klasszikusoknak, elsősorban irodalmároknak a neveivel, akik anno szükségét érezték annak, hogy a nyilvánossághoz intézzék intő vagy bátorító szavaikat. Azt viszont bárki hamar megállapíthatja, hogy közéleti írásaikban a legnagyobbak annak idején is arra próbálták felhívni a figyelmet, amit a legnagyobb veszélynek láttak. Sajnálatos, hogy igazuk lett, legtöbben még megérték jóslataik bebizonyosodását, de ez nem tette őket boldoggá, sőt! Nem is hozzájuk próbálok törleszkedni, amikor kijelentem: szerintem most valóban az a legnagyobb veszély a következő választásokon, hogy képviselet nélkül marad a romániai magyar közösség! Ennek elkerülésére egyetlen mód van: a szavazóurnáknál a lehető legnagyobb számban jelen lenni és szavazni az eddig legerősebbnek bizonyult érdekképviseleti szervezetünk jelöltjeire!
Írom ezt annak tudatában, hogy az RMDSZ jelöltjeinek kiválasztása finoman szólva sem volt egy sikertörténet, de erről (is), ígérem, a remélhetően eredményes választási küzdelem után megfogalmazok néhány alapvetőnek vélt gondolatot. Addig viszont, amint magam is tenni fogok, arra biztatom minden olvasómat, hogy pecsétjét december kilencedikén az RMDSZ jelöltjére helyezze! Természetesen tiszteletben tartva mindazok véleményét, akik másként tesznek, de tisztában kell lenniük, hogy a következményeket valamennyien fogjuk viselni. Siker vagy kudarc esetén is!
Végezetül egy rövid magyarázat a címhez. Azt tanítják, hogy nem árt, ha egy írás szövege valamilyen formában utal a címre is vagy viszont. Nos, akik 1990-ben elindultak a politikai közképviselet útján, többé-kevésbé életük derekán hozták meg döntésüket. Úgy vélem, elérkeztünk egy olyan (politikai) korszakváltás határára, amellyel a most következő választások UTÁN szembe kell néznie az egykor volt indulóknak. Elsősorban azzal a ténnyel, hogy helyetteseiket ki kell nevelniük. Biztosan nem ártott volna, ha erre korábban is jobban odafigyeltek volna, és akkor nem tűnne úgy, hogy nagyon szűk a romániai magyar közösségben a közéleti vezetőnek alkalmas pályázók köre.
Alulírott több mint tíz éve ezt folyamatosan szorgalmaztam, ezért a következmények ódiumát személy szerint nem vállalom. Egyéb hibás döntéseimet, tevékenységem számos buktatóját viszont teljes egészében.
