Még mindig hiszem és vallom, hogy a könyv is lehet örömforrás. Alkalmam nyílott néhány hónap alatt több erdélyi városban, határ mentiekben is, nem csupán Belső-Erdélyben megtapasztalni a könyvvásár(lás) örömeit, meglepetését, a jó szándékú gondterheltséget, mellyel válogatnak az olvasmányok, a felkínált lehetőségek, gazdag és változatos irodalmi ajánlatok között.
Még mindig hiszem és vallom, hogy a könyv is lehet örömforrás. Alkalmam nyílott néhány hónap alatt több erdélyi városban, határ mentiekben is, nem csupán Belső-Erdélyben megtapasztalni a könyvvásár(lás) örömeit, meglepetését, a jó szándékú gondterheltséget, mellyel válogatnak az olvasmányok, a felkínált lehetőségek, gazdag és változatos irodalmi ajánlatok között. Akár Nagyszebenben, akár Aradon, de lehetett Temesvárott, Besztercén vagy Nagybányán, Brassóban és Szilágysomlyón, ha a kiadó felütötte a sátrát, lassan előkerültek a rejtőzködő és nyílt-magyarok: megjelentek a magyar házakban, magyar iskolákban, ahová tanárok, művelődésszervezők hívták meg a könyvcsinálókat. Belépnek és pillantásuk a könyvektől roskadozó asztalokra esik. Megszűnik a közvetlen környezet. Ők tudják, miféle kéjes kábulatba révednek. Ritkán látni annyi meglepett mosolygós, bizakodó arcot, mint amikor a szórványban könyvvásárt rendeznek.
Kétféle vásárló létezik – természetesen számos egyéni variánssal, alfajjal, intellektuális mutánsváltozattal – a tudatos, határozott, a valamit évek óta hajkurászó, és a „lássuk csak, mit is kínálnak ezek a vásárhelyiek?” típus.
Az előbbi minden egyedében sorozatok hiányzó darabjait keresi, megnézi W. A. melyik regénye, kötete nincs meg, aztán történelem is kell, magyar, de/vagy lehetőleg azért erdélyi; olyan könyvre vadászik, ami már egyszer birtokában volt, de a sors forgandósága folytán megfosztatott tőle (kölcsönadta, vissza nem szolgáltatott, családi osztozkodás során az ellenfélnek jutott, eltulajdonított, széthordták a gyerekek, fosztogató siserahad, rokonság, rámenős házibarát stb.). Persze ő is nézelődik, kiemel, a könyvbordákra cirkalmazott ösztövér címeket nézegeti, szerzők szerint osztályoz, válogat. A drágákat megnézi, visszaejti, 25 másodperc múlva újra kézbe veszi, megfordítja, az árát tudakolja, fejben számol (mitől is von el forrást – gázszámla, rezsiköltség, kedvezményes szakszervezeti nyaralás, egy-két tasak őrölt kávé az olcsóbból, nem támogatott gyógyszer), aztán dönt: egye fene, megveszi.
A második csoporthoz tartozó is határozott céllal jön, hiszen tudja, hogy a könyvvásár nem mindennapos az egykor magyar, de mára már csak konzerv-kultúrájú városban. Persze gátlótényezőként felötlik: hová teszi majd, a gyerekek úgy is kidobják, már csak ő olvas magyarul a családban, a többiek inkább anglinternetül értenek.
Egyik alegység – főleg fiatal szülők, abból is az anyák elsősorban, különben is több a könyvvásárló nő a szórványban, a férfiak a létért való küzdelemben jobban ismerik a naponta szaporodó csapszékek kínálatát – gyerekkönyvet keresnek: lapozót, gazdagon, felismerhető figurákkal értelmesen elképzelt, jól illusztrált mesekönyvet, ifjúsági irodalmat, kalandos történeteket. Ők sietősen jönnek, rendszerint elsők között vannak, a vásár megnyitása előtt akár egy félórával, csak épp beugrottak, útközben az óvoda, az elemi felé, miközben a könyvárusok még rakodnak, de kedvére nézelődhet. És megtörténik a csoda: a gyermek mellett hirtelen magára is gondol, magának is vásárol valamit, nem föltétlenül hasznos ezotériát, de szakács- és öngyógykönyvet, regényt, kertészeti útmutatót, sőt uram bocsá’ művészi albumot is kedvenc festőjétől/ről.
Azok a legjobb könyvvásárlók, akik hosszan töprengenek, hónuk alá csapnak több könyvet, visszateszik, jobbat választanak, beleolvasnak, odaállnak vitatkozni a könyvkereskedővel, kérdeznek, lekérik a kiadó címét, rendelnek, akik a szerzővel – ha éppen kéznél van – már az író-olvasó találkozó előtt ismeretlenül is dedikáltatnak, akik ott maradnak a találkozón, végigülik az irodalomról szóló órácskát. A vásárból utolsónak távoznak. Nyugdíjas tanárok, orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, kiszolgált katonák, (akikbe visszatért a magyar lélek), kik még magyar iskolát-egyetemet végeztek, ide helyezték őket és végleg itt ragadtak. Akiknek a könyv örömünnep. Függetlenül attól, hogy karácsony jön vagy a húsvét éppen kibúcsúzik. Ők már csak elmerülni kívánnak az olvasmányban, amely éppen olyan felséges, mint kamaszkorukban.
