Kolozsvár-dialógusok

Sűrűn hallat magáról a Lector Kiadó. Hol a megszólaltatott szerző személye, hol a különleges témaválasztás, hol pedig a kiváló ötlet, a könyvtervező lelemény és a bravúros kivitelezés hívja fel magára a figyelmet. Vagy mindez harmonikusan ötvözve vált ki olvasói és szakmai elismerést. Biztos sokan díjazzák a marosvásárhelyi kiadó frissen megjelent irodalomtörténeti tanulmánykötetét* is, amely a Fiatal Írók Szövetsége, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezésében megvalósult „árdeli tűnt Athén” – Kolozsvár-dialógusok 1. (2017) és a „Házsongárdi légió” – Kolozsvár-dialógusok 2. (2019) konferenciákon elhangzott dolgozatokat tartalmazza. Tavaly már volt a kiadványnak egy hasonló előzménye, akkor a Lector a Szépirodalmi Figyelő Alapítvánnyal társult, közösen jelentették meg a Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verséhez írt Közelítéseket. Külcsín és belbecs hasonlósága azt sejteti, hogy a két kötetnek lehet folytatása, valamikor talán sorozattá nő a mostani szándék. Ami biztos: mindkettő szerkesztője Korpa Tamás. A költő-irodalomtörténész különben „divatban van”, a napokban látott napvilágot harmadik verseskötete, A lombhullásról egy júliusi tölggyel. A Kalligram Kiadó újdonsága. A szerzőt Marosvásárhelyen is kedvelik, többször találkozott az itteni olvasókkal.

A mostani tanulmánygyűjteményhez írt Előszó is kellő visszhangra talál majd az érdeklődők körében, és még inkább az az újszerűen, szellemesen végigvitt eszmefuttatás, amellyel Áprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben című közkedvelt versét elemzi. Olyan szempontokat is felvet a költeményről, amilyenekre eddig talán nem is gondoltunk. Példaként ide idézem Korpa írásának befejező gondolatait: „Járulékos információként jegyezhetjük meg továbbá azt is, hogy a leghíresebb Házsongárd-verset szerző Áprily nem a Házsongárdban nyugszik, ahogyan fia, a Házsongárdról különösen sokat – például Reményik Sándor temetését is – megíró Jékely Zoltán sem. Valahogyan ez a félig-áteresztő, félig-benntartó, enigmatikus, csúsztatásokkal teli szövet maga a Házsongárd-komplexum. Rövid eszmefuttatásomban egyetlen, ám irodalomtörténeti, poétikai és filológiai tanulságoktól sem mentes példával szerettem volna szemléltetni az elrejtőzés és feltárulkozás összetett, gyakorta paradox szerkezetű (értelem)alakzatait. Azt a potenciális gazdagságot, amiből a konferenciák előadásai is táplálkoztak, s amit jobb híján Kolozsvárnak nevezhetünk.”

A Kolozsvár-, illetve Házsongárd-komplexum a maga irodalmi gazdagságában, összetettségében tizenkét szerző – Balázs Imre József, Bányai Éva, Boka László, Demeter Zsuzsa, György Péter, Lapis József, Markó Béla, Molnár Illés, Sárkány Tímea, T. Szabó Levente, Uri Dénes Mihály, Visky András – megközelítésében tárul az olvasók el. Markó Béla és Visky András nagy formátumú versben mutatja fel a Házsongárd-jelenséget, a többiek hosszabb értekezésekben mérik fel e jelképgazdag nyughely, tágabban a kincses város jelenlétét versben, prózában, nyelvben, sajtóban, könyvben, köztudatban. Rendkívül kiterjedt az ilyen tekintetben tanulmányozható források köre, 11 oldalt tesz ki csupán a közölt tanulmányokban hivatkozott művek jegyzéke, a személynévmutató is 230 nevet sorol föl. Tanároknak, diákoknak, irodalomkedvelőknek nem csak örömére, de hasznára is válik ez az elegáns könyv, melynek hangulatos borítóját Hajdú Áron tervezte Valentin Lustig Belvedere című művének felhasználásával. 

*Kolozsvár-dialógusok. Tanulmányok. Szerkesztette Korpa Tamás. Lector Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Marosvásárhely – Budapest, 2020