Kiss Székely Zoltán: Utolsó szál fehér rózsa

Zoltán Ildikónak odaátra

Kapu mögött, zöld vadonban

a macskakövek között a fű

smaragdja tombol. Kék enyhű

árnyékból lépsz tova. Dobban

még elmenőben lépted.

Túlérett epred illata

Kafkát idézi. Mihaszna

szellő lebben. Megélted:

„Orra bukva az avaron”

ébresztetted sok diákod.

A nyári „nap tüze, látod”,

glóriát sző a házfalon.

Házadba „beszökött az ősz”,

„Havas Krisztus-kereszt…erdőn”

felejtett árnya merengőn

lehajlik érted. Szelíd őz,

dideregve, mintha fázna,

ki „érzi már a végtelent”,

védelmezi a védtelent.

Körültáncolnak parázna

lángok, most már „mítosztalan”.

Utolsó szál fehér rózsa –

– odatűztem a kapura –

– „lelkiismeret még”. Talán.

2021. július 14.