Nehéz napok járnak a köztársaságiakra, ugyanis egy fővárosi jogvédő társaság szónoklati úton elkövetett becsületsértéssel magát az államelnököt vádolta és a bíróságon támadta meg. Kekeckedik.
Nehéz napok járnak a köztársaságiakra, ugyanis egy fővárosi jogvédő társaság szónoklati úton elkövetett becsületsértéssel magát az államelnököt vádolta és a bíróságon támadta meg. Kekeckedik. Nem voltam és nem vagyok a Kotró Csínyben ülő kalózkapitány feltétlen és odaadó híve, de a köztársaságé mindenképpen. Őurasága – Böszi ugyanis célzással az elűzött agg uralkodóra – kijelentette, fucsa mód az elemi demokrácia védelmében, hogy jobb egy olyan államfőt választani, akit négy- vagy hatévenként – alkotmánytól függően – le lehet váltani, mint egy olyat, aki életfogytos és ráadásul még örökletes örökösöket is hágy. Ebben mi és velünk együtt több demokrata semmiféle sértőt és felhördülésre okot szolgáltató bűnt nem látunk. Ezt már a francia forradalom idején (1789) is megállapították a résztvevők, akiket rendszerességgel és csodálattal tanítanak iskoláinkban és akiket július 14-én a mindenkori francia köztársasági elnök is meg szokott süvegelni a diadalív árnyékában. Franciaországról pedig köztudomású, hogy a kalózkapitány hazájának régi és kipróbált szövetségese, modellje, különösen manapság, mióta a göndör görög-magyar lelépésével a holland került az Elizélt palotába, és azonos politikai színezet jellemzi országaikat, valamint egyaránt a szocialista Internácionálé tagjai.
Nem hiszek abban, hogy a romániai magyarok számára a királyság visszaállítása üdvös lenne. Hiszen a királyok, az a néhány, aki Trianon után a nyakunkon ült, távolról sem valának magyarbarátok/pártolók. És a vérükből sar-jadott sem lehet különb. Amit a király kezdeti népi demokrácz idején adott, azt a komcsik és a szovjetek kényszerítették ki belőle. És végül is elűzése sem változtatott sokat sorsunkon. Ugyanis, ha monarchia lesz, az román monarchia lesz, és cselekvés- és gondolkodásmódja Portyka Győző gondolkodásmódjától és nemzetiségpolitikájától aligha fog különbözni, holott a két tábort, a royalistákat és szocdemeket egy világ választja el... papíron. De tudjuk, mifelénk a papírt már a folyékony szilícium váltotta föl, és az elektronikus szövegek éppúgy átléphetők, mint a cellulózokmányok. Az elvek még a szilíciumnál is képlékenyebbek.
Kérdezhetnők, hol marad a szólásszabadság, avagy a szólás utáni? Hol marad a különféle politikai meggyőződések békés egymásmellettisége? És ki hiszi el, hogy a béka a gólyáknak kampányol? Vagy hogy a tengerészet kötelékéből hozzak hasonlatot: melyik matróz rajong a lova fosztott parádés kocsisokért? (Hogy a lónak mi hiányzik, azt az olvasó fantáziájára bízom. Egy biztos, nem a korona.)
