… vihart arat, tartja a mondás. Azt eddig is tudtuk, hogy a román ellenzéki pártszövetség nem szívbajos, ha hatalmi tervekről van szó, és a tegnap nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatokból rögtön érthető, miért érzik magukat oly nagyon nyeregben, hogy parlamenti sztrájkkal akarják a választásokat előbbre hozni.
… vihart arat, tartja a mondás. Azt eddig is tudtuk, hogy a román ellenzéki pártszövetség nem szívbajos, ha hatalmi tervekről van szó, és a tegnap nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatokból rögtön érthető, miért érzik magukat oly nagyon nyeregben, hogy parlamenti sztrájkkal akarják a választásokat előbbre hozni. A legfrissebb felmérés szerint, ha most tartanának törvényhozási választásokat, a balliberális szövetség már abszolút többséget szerezne a parlamentben 53,8%-kal, és a játékos elnöknek sem maradna sok mozgástere az új kormányfő kinevezésénél, mert a nagyobbik kormánypárt 15,8%-os választói támogatottságot élvez. A választási győzelem és a hatalomváltás tehát gyakorlatilag borítékolható, más kérdés, hogy a balliberális románc meddig tartana, mert eddig még egy törvényhozási ciklussal megbirkózó koalíció sem termett az 1989-es rendszerváltás óta.
Azon sem ártana viszont elgondolkodni a hatalomra készülő politikusoknak, hogy egyre népszerűbbek azok a szereplők, akik vagy egyáltalán nem voltak még a politikai színpadon, vagy épp nincsenek a parlamentben. Az EP-választásokon még egy zászló alatt indult nacionalisták most is jók lennének mintegy 8,2%-ra, a televíziós médiamágnás „néppártja” pedig 13,9%-kal a demokraták nyakán lóg a népszerűségi lista harmadik helyén. A választók közel negyede tehát olyanokra szavazna, akik szájkaratén kívül más műfajban nemigen jeleskednek, annyi viszont közös bennük, hogy közelében sem voltak a válságévek kihívásaival a liberálisokat kivéve megbirkózni próbáló parlamenti politikai szférának. Miközben a hatalomban levő, ellenzéki szakadárokból alakult kormánypárt még a parlamentbe sem jutna be a maga 0,9%-ával, noha kivétel nélkül valamely pártszínben a választói bizalmat már elnyert politikusokból áll.
Beszédes továbbá az is, hogy az utcai demonstrációk idején készült felmérés szerint a közéleti személyiségek népszerűségi listáját a volt király vezeti 36,6%-kal. Akinek tavaly decemberben még csak 25,7%-on állt a népszerűségi mutatója, és az utóbbi hetekben egy nyilatkozatban pártszínektől függetlenül elítélte a román politikumot a közelmúlt felelőtlen kormányzásáért. A demonstrációk kezdetétől a szokottnál is szorgalmasabban nyilatkozó ellenzéki pártvezérek iránt viszont korántsem nőtt ilyen arányban a választók bizalma. Látható tehát, hogy a „nép”, melynek mindössze 8%-a bízik még a kapitányban, nemcsak hatalomváltást, érdembeli változást is vár a dolgok menetében. Ha ezt a most nyerésre álló ellenzék nem látja be, választási csatát könnyedén nyerhet, de hasonlóan könnyen válhat számára is olyan végzetessé a hatalom, mint amilyennek most a 2008-ban győzelmet ünneplő demokraták számára tűnhet.
