Ilyenkor, a két ünnep között, az ember rendszerint kiengedi nadrágszíját egy-két lukkal, megvizsgálja a nadrágtartó pántjait és felfüggesztését, ha elviseli a rárótt ünnepi többletterheket.
Ilyenkor, a két ünnep között, az ember rendszerint kiengedi nadrágszíját egy-két lukkal, megvizsgálja a nadrágtartó pántjait és felfüggesztését, ha elviseli a rárótt ünnepi többletterheket. Szakítópróbát tart. Persze csak óvatosan, mert január derekáig amúgy zárva lesznek a rövidáruüzletek. A régóta élő emberek még emlékeznek rá, ez volt a bolti leltárak klasszikus ideje. Évzáró.
Az ember hátradől a karosszé-kében, csak módjával, törött rugóival ui. arra figyelmeztet, hogy ideje lenne kárpitos után nézni, de a kárpitosok mintha kivesztek volna, elköltöztek a faluból, fel sem lelhetők a szakmai névsorban, az aranyoldalakon – ha még van ilyen –, a régi telefonszámok hasztalan csengenek ki a messzeségbe, idegen nyelvű ideges hölgyek és urak kapják föl a telefont, ha sikeres hívást kezdeményeztünk, reánk szólnak, ráébresztenek a sivár valóra. Tévedés, elköltözött, megváltozott a hívószám, mobilra cserélte a vezetékest vagy mesterséget cserélt, kompjuteres molyvadász lett. Megfogadjuk, hogy januárban nyakunkba vesszük a várost, iparengedélyt váltunk ki, mi leszünk a hiányszakma pótangyalai.
De tételezzük föl, jó a karosszék és az ember kedve sem kozmált oda a megnőtt háztartási költségek láttán, akkor visszagondol az elmúlt esztendőre, amelyben osztozott jóban és rosszban – nem egyenlő arányban, teszem hozzá teljesen fölöslegesen –, hiszen a rossz valahogyan barátságosabb dolgainkban, hozzánk szokott, a jó meg hűtlen lett. Szóval beszámolót készít magában, mit is írna távolban boldog barátainak és rokonainak, ahogyan Amerikában szokás, ahol minden év végén összeállítanak a magánemberek is egy final reportot. Megírná, hogy a tavasszal (januárban volt vagy március 7-én? Ebben egyáltalán nem biztos, ugyanis mostanság az évsza-kok folyton átváltoznak, igyekeznek ők is az általános felmelegedéshez idomulni) volt egy hétig Oláhszentgyörgyön Hébe-forrás-kúrán, májusban kiújultak a gyomorbántalmai, júniusban választott, szeptemberben kiment tüntetni, de nem tudta, ki mellett kellett megvillogtatni tömegerejét, a munkanélküli-segélyből a pénzespostásnak is adott három lej borravalót és egyszer még taxit is hívott, amikor az a nagy vihar volt és temetésre ment, meghalt a régi komisz főnöke a szortírozóból, na de halottról jót vagy halhatatlant, szerencsés esztendő volt, mert a húsboltban hetente egyszer finom első osztályú nyesedéket vásárolt, és a szomszédtól minden második nap megkapta az előző napi újságot, a sarki turkálóban teljesen véletlenül kezébe került s meg is vette gondolkozás nélkül Napóleon Szent Ilona szigetén viselt majorkáját, igaz, neki kicsit minorka volt, de akkor is…
Ilyenkor, két ünnep között az ember végigtekint a családján, a gyerekek és unokák hál’istennek jól vannak, látszik a képükön is. Hiszen fényképet küldtek és beszéltek velük skájpon, de az idén nem jöttek haza Törpe-Indiából és Molukkú szigetéről, mert tudod anya, ez a kurva krízis, ez teljesen betett az óceániai gazdagságnak. Megnyugszik, mert a gyerekek nem felejtettek el magyarul, hiszen a krízis csak magyarul igazán kurva, és az unokák szépen gyarapodnak, Alpárnak megvették a harmadik pár vízisít és Kevinkét beíratták egy ejtőernyős terrorelhárító óvodába, Jessica pedig titkárnő a Báli-szigeteki ENSZ-követségén, egész nap báli cipőben kell járnia. Minodóra terhes, Traján főnök a tejcsárdában, Bíborka folyton elpirul a bőrös virsli láttán. Szóval jól vannak.
Ilyenkor, két ünnep között az ember felsóhajt, a régi rossz időkre gondol és hálát ad az istennek, hogy az ünnepek gyorsan elmúlnak és új sikerek várnak mindenkire, őt például előjegyzésbe vették a kölcsönkönyvtárban, újév után azonnal meg fogja kapni az Új ember kovácsát Makarenkótól. Na nem személyesen a szerzőtől, de Klárikától, a könyvtárosnőtől. Elsőnek kölcsönözheti ki, ugyanis imádja a pedagógiai olvasmányokat, elvégre tanár volt negyven évig, és már torkig van a mostani fiatalok panaszaival. Bezzeg az ő idejében…
