A két Kend és Sámuel József

Nagy hatással volt a kendiek életére az 1848-49-es szabadságharc.

A Kendi Csillagok néptánccsoport

(Folytatás múlt szombati lapszámunkból)

Nagy hatással volt a kendiek életére az 1848-49-es szabadságharc. Nagykend református lelkésze, Sámuel József mint honvéd tűzmester vett részt a fehéregyházi csatában. A fehéregyházi csata után, a legenda szerint, az orosz csapatok egy része pihenőt tartott az egyik, falun kívüli részen. Az oroszok Nagykend lakóira élelmiszersarcot vetettek ki. A hagyomány szerint a faluban bujkált egy honvéd, az oroszok üldözőbe vették, a honvéd a Küküllő felé menekült, és beugrott a folyó vizébe, kezében egy nádszállal, melynek segítségével a víz alatt levegőhöz jutott; és csak akkor bújt elő, mikor üldözői eltávoztak. Egyesek úgy tartják, hogy a fehéregyházi csatában elesett bécsi diákokat a nagykendi templom nyugati oldalánál temették el. Az 1828-ban született Sámuel József ugyan nem a Nádas-patak partján látta meg a napot, de ott nyugszik a völgy fölötti temetőben. A szabadságharc kitörésének hírére a nagyenyedi református kollégium húszéves teológus diákja társaival együtt lelkesen csatlakozott a vörös sapkás hadsereghez.

A tanulékony ifjú csakhamar őrmester lett, majd tűzmesteri rangot kapott. Amíg távol volt, városára martalóc csapatok törtek, családjának egy része is áldozatul esett a vad mészárlásnak. Jellemző a korra, hogy két testvérét és édesanyját román tejesemberük mentette meg, szalmakazalba rejtve őket. A fiatal tűzmester Bem seregében harcolt, számos csatában vett részt, ott küzdött a fehéregyházi síkon, hősiesen lövetett a keze alatt levő ágyúkkal, és csak akkor vonult vissza, amikor látta, hogy a sokszoros számbeli fölényben lévő orosz csapatok előtt kénytelenek meghátrálni. Utolsóként menekült. Néhány emberével kihajtatott a héjjasfalvi út irányába. Évek múltán nagykendi híveinek megmutatta, hol álltak ágyúi. A fehéregyházi csata után Sámuel József nem tért haza, hanem a megmaradt honvédsereghez csatlakozott, és csak Zsibónál tette le a fegyvert, amikor már vége volt a küzdelemnek. Civil ruhába öltözve egy visszafelé tartó muszka szekérre kérezkedett fel, úgy ért haza Enyedre. Befejezte tanulmányait. A vereség nem törte meg. Bekapcsolódott a Horváth–Makk-féle összeesküvésbe. A hatóság a Kollégiumban is tartott házkutatást. Sámuel József nem vesztette el lélekjelenlétét: a kompromittáló iratokat párnázott székébe rejtette. És megmenekültek a letartóztatástól.

A teológia elvégzése után pár évig Bethlenszentmiklóson szolgált, aztán 1871-ben megválasztották papnak Nagykendre. Öt jelölt közül minden szavazatot Sámuel József kapott meg; kiváló képzettsége, német nyelvtudása, de főleg szabadságharcos hírneve jelentett ekkora előnyt. 39 éven át maradt Nagykenden, 82 évesen hunyt el, 1910-ben. Ott pihen a nagykendi temetőben. Március idusán a helybeliek megkoszorúzzák a sírját. Sámuel József vezette a Nagykend és vidéke nevű olvasókört, könyvtárat létesített hozzá, tagjai között nemcsak magyar értelmiségiek voltak, izraeliták is. Azt írja róla Kend és egyháza című könyvében Péterfy László, hogy gyülekezete öreg korában sem unta meg, sőt az volt róla a vélemény, hogy hovatovább többet tud és szebben beszél. Annak idején az iskolaszékek irányították Erdélyben az oktatást. Az iskolaszék gondoskodott mindenről, ami szükséges volt a tanításhoz, neveléshez. A lelkész és a tanító vezették, tagjai főleg a helyi egyházi elöljárók, a presbiterek voltak.

Amikor Sámuel József Nagykendre került, még azt a régi iskolát találta, amely 1823-ban épült, és két, lantornával borított ablaka volt. Az ő kitartó unszolására húszezer téglát vettettek, és 1872-re kész az új épület. De nem jutott lakás a tanítónak. Az öregedő lelkész annyira szívén viselte az iskola ügyét, hogy saját lelkészi lakását ajánlotta fel e célra. 1904-ben aztán hatvanezer téglát vettetnek, a hívek ezer koronát ajánlanak fel, és felépül a két tanítónak is helyet adó lakás. Ez ma is áll a templom alatti udvaron, EMKE-könyvtár van benne. Iskolapártoló munkásságát értékelve a felsőbb megyei hatóság beválasztotta a megyei közigazgatási bizottságba; iskolai tanácsosnak és főfelügyelőnek nevezték ki. A faluban jelenleg két óvoda és az I–VIII. osztályos általános iskola működik. Az iskola 2002-ben felvette a néhai forradalmár lelkipásztor nevét, így ma Sámuel József Általános Iskola a hivatalos neve.

Az I. és II. világháború is sok áldozatot követelt. Mindkét templomban emléktábla örökíti meg a háborús áldozatok névsorát. A templomok harangjait elvitték ágyúöntés céljából. 1940-ben a bécsi döntés Nagykendet Magyarországhoz csatolta, míg a szomszédos szász falu, Cikmántor a románoké maradt. 1944-ben a Nagykenden élő zsidókat a németek haláltáborokba hurcolták. Sosem tértek vissza. 1944-ben a falu területén harc volt a szovjet és német csapatok között. Néhány épület felgyúlt és leégett. A templomokban és az iskolában is károk keletkeztek.

Nagykend első temploma a XIV. század második felében épült. 1790-1794 között Nagy György lelkipásztor kibővítette. Ekkor készült a 81 fakazettából álló mennyezet. 1804-ben az Egrestőre szállított fa harangláb helyett elkészül a templom kőtornya. Kiskend első templomáról hiányoznak az adatok. A régi, fából való és a hívek számarányának meg nem felelő templomot 1782-ben lebontják. 1784-ben befejezik az új templom építését. A gyakori árvizek jelentős károkat okoztak a templom épületében, ezért 1905-ben lebontják és egy új, nagyobb templomot építenek. Kiskend másik jeles épülete egy enyhe lejtésű, tölgyerdő koszorúzta domboldalon áll: a Daniel-udvarház, hajdani parkjával és gazdasági épületeivel. Az udvarház homlokzatai függőlegesen sávoltak, főpárkánya és az ablaknyílások keretezése barokkos formát mutat. Ablakai zsalugáteres szárnyakkal a népi barokkra vallanak. Az udvarházhoz tartozó gazdatiszti ház homlokzatainak díszítése újgótikus (mérműves) formát mutat. Az udvarház utolsó tulajdonosa az államosítás előtt a vargyasi báró Daniel család volt.

Nagykend és Kiskend jellegzetes kézműipari termékei a kukoricahéjból készült tárgyak: szatyrok, falvédők, lábasalátétek, lábtörlők, kenyeres- és gyümölcsöskosarak. A nagykendiek az 1950-es években kezdtek a szatyorfonáshoz. A falunak 1910-ben 802, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1992-ben 1628 lakosából 1620 magyar és 8 román volt.