Kedvenc kézikönyvem
2024-01-22 16:00:00
- Kuszálik Péter
Árpád-házi Szent Margit névünnepén elindultam a nagypiacra, az újságoshoz. Közelebb is van rikkancs, de a napi sétám kedvéért a távolabbi célt választottam. Januárban kevés a vásárló, mert a nagy üzletek ’elszipkázzák’ a klienseket. A hűségesebb őstermelők vagy viszonteladók azonban kint voltak. Az első kanyar utáni jobb sarokban aznap is ott volt az a bácsi, aki fakanáltól dagasztótekenőig mindenfélét árusít. A kínálat bőséges, de vásárlók sehol. Kitört belőlem a marketingmenedzser, s odaszóltam neki: „Bátya, tegyen ki egy nagyobbacska kartont, s írja rá, hogy megjött a 2024-es cirokseprű-kollekció, hátha kapósabb lesz a portéka. Nem csak a milánói divatáru-kereskedőknek van joguk hozzá, magának is szabad…” Díjazta az ötletet, de csak legyintett, ebből megértettem, hogy ő sem az Optimista Kaszinóban költi el a pénzét.
Egyúttal megkérdeztem, tudja-e, mi a neve annak az öt-hat centi széles textilszalagnak, amire a fotelekben a rúgósor támaszkodik. Én hevederre tippeltem, de a pontos elnevezés neki sem jutott eszébe. Nekem is csak akkor, amikor a hátsó kapun sirültem kifelé: gurtni. Itthon megnéztem a Bakos-féle szótárban: gurtni = szíj, heveder. Még szétnéztem az interneten is, ide-oda kattintottam, már a textilipar kelmeképző eljárásainál tartottam (= szövés, fonás, fonatolás, nemezgyártás, varrvahurkolás, plusz: nemszőttkelme-gyártás), amikor leállítottam magam. A nemszőtt kelmék közé sorolják a kárpitosiparban használatos, rongytépőben előkészített pokróc alakú ’paplant’. A szerepe hasonló a régimódi, kisiparos módszerekkel gyártott paplanokhoz: puha és meleget tart. Tetszik rá emlékezni? Paplangombot a paszományosüzletben árultak, valamilyen cérnaféléből bogozták, nem törte össze a csontodat, ha ráfeküdtél. S ha megkérdezném, hogy kötelet, zsineget és spárgát miből sirítenek, fonnak, sodornak, akkor mit tetszene mondani? Len, kender, gyapot, juta, rafia? Selyemzsinór, rendben… Na még… A szizál is jó. Csihányból – tudtommal – csak szövet készül. Köszönöm. A nyírfagúzs, a vesszőkas meg a paticsfal fonadéka máskorra marad.
Ne tessék nyugtalankodni, már közeledünk. Mostanáig csak a példákat soroltam, a magyarázat ezután következik. Témám a régi: a magyar nyelv hihetetlen gazdagságáról beszélek, s ehhez kapcsolódóan a kedvenc kézikönyvemről, melynek címe: Magyar értelmező kéziszótár. Ez egy kisebbfajta kötet (’csak’ 1500 oldalas), amiből hiányoznak a szakmák, mesterségek, tudományágak szakszavai (a fenti példánál maradva: a kelmeképző nem fordul elő benne, csak a két szó, külön-külön). Aki komolyabb dolgokra vágyik, annak Szabó T. Attila opuszát ajánlom (Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 kötetben). A professzor úr évtizedekig jegyzetelt, cédulákra írogatta le a történelmi dokumentumokban talált szavakat, mellékelve a példamondatot és az előfordulási helyet. Ennél is nagyobb lesz A magyar nyelv nagyszótára, húsznál több kötetből áll majd, még csak a nyolcadik kötetnél tartanak. Száztízezerre becsülhető a feldolgozandó szavak és fogalmak száma. Ijesztő? Nem. Büszkeséget gerjesztő? Az sem. Eszköz, amit használni kell: tudatosan és figyelmesen. – Ahogy a múlt héten idéztem: „A nyelv ma néktek végső menedéktek…” Egyúttal az egyetlen kincsünk, amelyet tudásként a fejünkben – és nem digitális mütyürkéken – hordozunk, amelyet nem támad meg a rozsda, sem a mongol horda.
Kincs, amelyet lexikonokból és kézikönyvekből kell ’kiemelni’ és olvasás révén bevinni a kobakunkba. A Magyar szókincstár kötetét is kedvelem (Tinta Kiadó, Bp., 2003), a magamfajta íróembernek találták ki, mert rokon értelmű és ellentétes szavakat meg szólásokat tartalmaz. Amikor a Hosszú úton című könyvemet írtam, akkor – az említett szótár és egyebek segítségével – a megy, halad igének száznál több rokon szavát írtam le: „araszol, baktat”-tal kezdtem, s a „vonul, zarándokol”-lal végeztem. S nem is vettem föl mindent, kimaradt a bolyong, csatangol stb. (mert ezek nem a célirányos haladás szinonimái).
Mivel most volt Tamás Gáspár Miklós halálának első évfordulója, megemlítem, hogy konok őrizője volt az anyanyelvének. Nem hobbiként szerette a magyart, hanem orgonaként tisztelte, amelyen mindent el lehet játszani, a lepkeszárny lebbenésétől az orkánok bőgéséig. Öt nyelven olvasott és írt, félelmetes memóriája volt; választékosan beszélt, ahogy csak az igényes emberek szoktak. Egy töredéket idézek tőle: „viduljon a magyar azon, amin ríni átall”. (Rögtön magyaráznom is kell, mert egy ritkán használt szó is van benne: ’átall’ = vonakodik megtenni.)
Az értelmező szótár egyik haszna, hogy a szavak mellett egy karikába tett szám (1-től 5-ig) jelzi, hogy az illető szó milyen sűrűn fordult elő a vizsgálat alá vett – 150 millió szóból álló – ’szövegkorpuszban’. A kétezer leggyakoribb szó jelzőszáma az 1 (ez a vizsgált korpusz 56 millió szavát jelenti), az 5-ös szám alig fordult elő a mintának választott 150 millió szó között.
Lássuk az eredményt: átall (3); cirok (4); gurtni (5); heveder (4); paticsfal (5); rikkancs (4). Két összetett szó csak ’részleteiben’ fordul elő: nyírfa (3) / gúzs (3); vessző (3) / kas (3).
Mondottam: a legsűrűbben előforduló szavak száma mindössze 2000; ennyivel meg lehet élni, de csak szegényesen. Nyolcszor ennyi már mutatós eredmény lenne. (Arany János 22.423 szót használt a verses alkotásaiban.) Nem mindenki éri el, de igyekezni kell. KAF – a minap elhunyt költő – hatalmas szókincset használt, de elégedetlen volt magával. (Lásd: Még mindig tanulom a magyar nyelvet – párbeszédes anyanyelvnapi esszé Kovács András Ferenccel. maszol.ro, 2019. febr. 20.)
