A katolikus iskoláért imádkoztak

Történelmi esemény színhelye volt február 13-án, kedden este Marosvásárhely főtere, ahol élő templomfalak között hangzott el a Szent Antal-litánia, a világ legnépszerűbb szentjéhez intézett könyörgéssorozat, hogy évszázadokon átsugárzó csodatevő erejével segítse a felfüggesztett iskolájukért imádkozó diákokat, szülőket, pedagógusokat. És azokat a marosvásárhelyieket, akik jelenlétükkel igazolták, hogy valóban szívükön viselik a katolikus iskola sorsát. 

Ötletükért minden elismerést megérdemelnek az esemény szervezői, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, azaz a felfüggesztett Római Katolikus Teológiai Líceum XI. B K osztályainak diákjai. Szem elnevezésű csapatuk az Örökségünk őrei műemlékvédelmi vetélkedő keretében vállalta, hogy 47 év után újra szakrális térré varázsolja a magányosságra ítélt toronyhoz tartozó egykori ferences templom helyét, amit a járólapok között már csak a kövek jeleznek. Először egy sor jobbára diákokból álló élő fal „épült” a kövekre, aztán kettő, majd helyenként három is, s a gyertyák fényéből kirajzolódott az egykori templom kerülete, amelyben ferences barátok miséztek, vásárhelyi polgárok imádkoztak közel kétszáz éven át. Római katolikus és unitárius lelkészek sorfala előtt fr. Orbán Szabolcs atya, az erdélyi ferences rendtartomány vezetője volt az előimádkozó, s a „falak” visszhangozták a könyörgést, kérték a szegények, gyermekek és betegek védőszentjétől a meghallgatást és a mentőövet a Remény egyházi együttes zenei kíséretével. A felépült fal bizonyította, hogy a diktatórikus rendszer által lebontott templomhoz hasonlóan, a gyűlölet vezérelte módszerekkel felfüggesztett iskola példája is azt igazolja, hogy „nem bontható el teljesen, amiben hiszünk”. 

– Az ötletgazda a Szem csapat volt, hiszen az első közönségtalálkozó után nagyon erős visszajelzés érkezett, különösen az idősebb nemzedék részéről, amely még emlékezett erre a templomra. – Jó lenne többet beszélni róla, leporolni az emlékeket a templomról, a kolostorról, a ferencesekről – fogalmazták meg az igényt. – A közönségtalálkozó folytatásaként született meg az elképzelés, hogy szervezzük meg ezt a szabadtéri liturgiát. Nagyszerű érzés volt, hogy több mint kétszázan gyűltünk össze, és valamennyiünket egy cél vezérelt. Ahogy az is, hogy sokan visszajöttek erre a helyre, amelyhez életük sok szép eseménye kötődik, és az emlékek könnyeket csaltak szemükbe – válaszolta érdeklődésünkre Benedek Kristóf, a Szem csapat vezetője. 

 – Felemelő volt itt állni, hiszen amióta lerombolták ezeket a falakat, ilyen szép esemény nem történt ezen a helyen. Szervezőként éreztem, minden résztvevő célja az volt, hogy imádkozzunk, nemcsak egymás között, hanem a Jóistennel együtt, aki érezhetően velünk volt ezen az estén – osztotta meg élményét a Szem csapat tagja, a XI. osztályos László Emőke.

Régi emlékeit idézte a római katolikus iskola visszaállításában reménykedve az idős generáció tagjaként Szatmári István. 

– Csodálatos érzés volt ez az együttlét, amelyre boldogan jöttem, hogy a templom helyén liturgiát végezzünk, lévén keddi nap, a Szent Antal-litániát – monda Pál atya, a Szent Erzsébet Alapítvány vezetője, majd hozzátette, hogy a folytatásban reménykedik. Egy újabb együttlét Szent Imre napján, november 5-én lenne a legaktuálisabb, mert a templom az ő tiszteletére volt felszentelve. 

– Különleges érzés volt, amikor Kolozsvárról ideérkeztem, és megláttam a résztvevőket felsorakozva. Elképzeltem, hogy milyen lehetett a templom belülről, és ha egy újabb hasonló rendezvényre hívnak, szívesen jövünk – mondta a liturgiát végző fr. Orbán Szabolcs atya, az erdélyi ferences rendtartomány vezetője, miközben kialudtak a fények, és az élmény hatására nehéz volt megtörni a varázst.

*

Anélkül, hogy ünneprontó lennék, egykori szemtanújaként a kriptában látható dúlásnak, arra gondoltam, hogy ideje lenne rendezni végre ennek a kegyeleti helynek is a tulajdonjogát, ugyanis a kripta egy tömbház pincéjeként szerepel a telekkönyvben. A templom lebontásakor és elköltöztetésekor megkötött egyezség szerint „a templom tornya, ami építészetileg jelentős rész, valamint a templom alatti kripta, melyhez kegyelet fűz, a sírhelyekkel együtt érintetlen marad” – írta Márton Áron püspök az akkori városvezetéssel megkötött egyezségről, amit azóta sem tartottak be.