Teljében a választási kampány. Nemcsak hogy országszerte úton-útfélen egy-egy mosolygós vagy a szemöldökét Rózsa Sándor-osan összehúzó, vesékig ható tekintetű jelölt mered ránk óriásbannerekről, kapukról, kerítésekről, hanem – és ez a harsányabb – a versengők, kevés kivétellel, túllicitálják egymást nagyotmondásban, vádaskodásban.
Teljében a választási kampány. Nemcsak hogy országszerte úton-útfélen egy-egy mosolygós vagy a szemöldökét Rózsa Sándor-osan összehúzó, vesékig ható tekintetű jelölt mered ránk óriásbannerekről, kapukról, kerítésekről, hanem – és ez a harsányabb – a versengők, kevés kivétellel, túllicitálják egymást nagyotmondásban, vádaskodásban.
Egyikük például mindent kritizál, amit az RMDSZ tett, de azonkívül, hogy „posztkommunistáz”, nem sokat tudunk meg tőle. A másik, aki magát nemes egyszerűséggel a megye „legmegszavazottabb” románjának nevezi, tizenötezer munkahelyet ígér és azt, hogy bármi áron „megvédi” a román nyelvet. A harmadik szinte rögeszmésen utálja a „grófokat”, és azért „harcol” tűzzel-vassal, hogy „megmentse” az ország erdeit a grófi utódok szerinte jogtalan öröklési jogköveteléseitől. Erről szólnék most egy kicsit bővebben.
Mivel amúgy nem tud semmi lényegeset felhozni politikai ellenfele rovására, csak úgy „általában” beszél a jelenleg tisztségben levő tanácselnök állítólagos törvénytelenségeiről. A vádaskodás, ugye, mindig „menő” a kampányszövegekben. Eközben nem jut eszébe, hogy elsősorban önmagát vádolja, hiszen a törvényesség őreként idejében kellett volna lépnie. Ha nem tette, akkor ő maga követett el törvénytelenséget, aminek vállalnia kell a jogi következményeit. Ha pedig kampányfogás, az is őt minősíti.
Ez a jelölt a minap közleményt adott ki, amelyben prefektusi karrierje legnagyobb győzelmének nevezte, hogy újabb pert nyert meg a „grófok” ellen, és nem győzi hangsúlyozni, hogy az erdők „védelme” volt prefektusi mandátumának alfája és ómegája. Illetve az, hogy ortodox templom épüljön Nyárádszereda központi parkjába – tehetnénk hozzá. Arról viszont egy szót sem szól, hogy a tulajdonjogot alkotmány garantálja, és a kommunista rezsim idején elkobzott javak visszaszolgáltatása kötelessége az államnak. Ha nem teszi meg, az Európai Emberjogi Bíróság aktacsomóit növeli.
Nem részletezzük tovább a kampányfogásokat. Mindenki mond(hat)ja a magáét a két hét múlva esedékes szavazatok reményében. A választók azonban legtöbbször bölcsebbek a politikusoknál, mondhat bárki bármit. Az alaptalanul vádaskodók, meglehet, még pirruszi győzelmet sem érnek el, ők maguk fognak elvérezni a politikai csatában.
