Mi lehetne aktuálisabb a választási kampánynál? Ezzel fekszünk, ezzel kelünk, szinte kizárólag erről szólnak a hírek, a kibeszélős műsorok, a kabarék, a választásokról beszélnek a kenyérsorban, a várótermekben, utcasarkon.
Mi lehetne aktuálisabb a választási kampánynál? Ezzel fekszünk, ezzel kelünk, szinte kizárólag erről szólnak a hírek, a kibeszélős műsorok, a kabarék, a választásokról beszélnek a kenyérsorban, a várótermekben, utcasarkon. Az egész élet ekörül forog. A politikusok, politikai alakulatok számára természetes, hogy ez az élet középpontja. Csakhogy a legritkább esetben hallunk a jelöltektől a jövőre vonatkozó, az egyszerű emberek életét egy icipicit könnyítő programokról. A jövő számukra december 9-ig tart. Programcéljuk pedig a választások megnyerése. Kinek-kinek megvan az oka a miértre: egyesek ily módon remélik a szabadulást a jogi felelősségre vonástól, tehát életbevágóan fontos a mentelmi jog megszerzése. Mások így akarnak meggazdagodni, hiszen a rendszerváltás óta bizonyosságot nyert, hogy a politika az egyik „legjövedelmezőbb foglalkozás”, ezért egyesek bármire képesek, hogy megnyerjenek, mások, hogy megtartsanak egy parlamenti bársonyszéket.
Amikor pedig ilyen és hasonló „célok” vezérlik az érdekelteket, semmi sem elég drága a cél eléréséhez. Bevetnek pénzt, protekciót, de nem ritka a zsarolás, a lefizetés, késélre menő támadás, és még korántsem merítettük ki a lehetőségeket.
Számunkra, magyarok számára ugyancsak „természetes”, hogy ilyenkor mindig „divatba jövünk”. Mert egy olyan országban, ahol a lakosság nyolcvan százaléka szegény, ahol virágzik a korrupció, a bürokrácia mindent átsző, ahol úgy akarják fellendíteni a gazdaságot, hogy megcsonkítják a béreket és a nyugdíjakat, mindig „nyerő” volt a nacionalizmus. A magyar kártya is olyan, amit bármikor elő lehet rántani, mint illuzionista a fehér nyuszit a kalapból. Előrántották most is mind a demokraták, mind a szociálliberálisok.
Az egyik, magát demokratának nevező politikus azon problémázik, hogy az RMDSZ minden egyéni szavazókörzetben indít jelöltet. Sőt, az egyetlen olyan szervezet, amelyik képes volt 462 jelöltet állítani. A demokrata politikus szerint a román pártok vagy politikai szövetségben vannak egymással, vagy nem elég erősek ahhoz, hogy ilyen nagyszámú jelölttel rukkoljanak elő. A furcsa csak az, hogy nem a gyengeséget ítéli el, hanem az RMDSZ-t, amiért erős. Végül egész filozófiát körít a magyarázat köré, felemlegetve a választási eredményeket '90-től napjainkig, magyarázva, hogy mennyire
„előrelátó” a szövetség.
Mi ebből az egészből a tanulság? Nem nagy filozófia. December 9-én a magyar közösségnek be kell bizonyítania, hogy valóban erős, és a következő négy évre is képes erős parlamenti jelenlétet biztosítani. Ehhez pedig arra van szükség, hogy minél nagyobb számban menjen el szavazni.
