Jékely Zoltán: Psalmus

Én már rég a harangoké vagyok:

Erdélyben is hányszor megvigasztaltak,

túlzengvén a boldogok kardalát,

hirdetének nem földi diadalmat.

Muzsikáló, rézszárnyú égi hinták,

fenn-suhognak a romlott tornyokon,

hajnali széllel ütnek homlokon,

szaggatják éjjünk bakacsinját.

A tündöklő nagy ablakokra, ládd,

hogy csapódik a törtszügyű madárhad!

Ott sejti hosszú téli otthonát,

hol az egetkérő gyertyák zihálnak.

Pusztákról jönnek kósza lovasok,

koldusok törnek a kapukhoz útat,

szekeresek és kerékpárosok

kérnek örök szárnyékot ott maguknak.

A menny kárpitján keskeny rés hasad,

beléfeszül menekvő lelkek éke;

haranghintán így jut a szomjú had

a vad világ elől a szelíd égbe.

1947. október 26.

1982. március 19-én, 39 éve hunyt el Budapesten a József Attila-díjas költő. Született 1913. április 24-én Nagyenyeden.