Ismét felzúgott a kibédi Bodor-orgona

Nt. Bíró István a Küküllői Egyházmegye esperese, segesvári lelkipásztor hirdetett igét vasárnap Kibéden, az orgonaszentelési ünnepségen, a helybéli felújított református templomban, ahol az istentiszteleten ismét megszólalt az 1847-ben épült székely orgona.

Fotó: Nagy Tibor

Nt. Bíró István a Küküllői Egyházmegye esperese, segesvári lelkipásztor hirdetett igét vasárnap Kibéden, az orgonaszentelési ünnepségen, a helybéli felújított református templomban, ahol az istentiszteleten ismét megszólalt az 1847-ben épült székely orgona. „Szóljon ez az orgona arról, hogy volt, van és lesz gyülekezet, amely Ura elé hozza minden vasárnap minden örömét, bánatát és kéri az Ő kegyelmét mindarra, ami még hátravan” – mondta, hangsúlyozva: sokan nagy anyagi áldozatot hoztak, gyűjtést, jótékonysági bálokat, hangversenyeket szerveztek, mások imádsággal járultak hozzá ahhoz, hogy a Bodor-orgona ismét szólhasson a kibédi templomban. Kiss Dénes beszolgáló lelkipásztor után Hajducsi János, a kibédi egyházközség gondnoka, majd Jeszenszky Attila, a marosvásárhelyi Rotary Téka volt elnöke köszöntötte a gyülekezetet. Az ünnepség keretében elhangzott, a kibédi református egyházközség hálája és köszönete jeléül oklevelet ad át a Bodor Péter által épített hangszer restaurálását támogatóknak: a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművésznek, nt. Bíró István esperesnek, Domokos Zoltánnak, Dósa Árpádnak, Dósa Károlynak, dr. Csíky Csabának, dr. Dávid Istvánnak, Hajducsi Szabolcs kántornak és Hajducsi János gondnoknak, Kelemen Lászlónak, Kibéd község önkormányzatának (az oklevelet Dósa Sándor polgármester vette át), a kibédi házasember-bál szervezőbizottságának (az oklevelet Szilveszter László vette át), Kiss Dénes beszolgáló lelkipásztornak, Mengel Gáll Gyöngyvérnek, Pap Zoltán orgonaépítőnek, Péterfi Ilonának, prof. dr. Péterffy Árpádnak és testvéreinek, a marosvásárhelyi Rotary Téka Clubnak (az oklevelet Jeszenszky Attila vette át), a Svédországban élő Szilveszter Irénnek és férjének, Per-Åka Lindnek, valamint Szilveszter Lászlónak. „Nagy öröm, hogy sikerült megmenteni a székely ezermester egyik mesterművét. Szóljon az orgona a kibédi gyülekezetnek és Bodor Péternek” – mondotta Jeszenszky Attila, hangsúlyozva, a Rotary Téka Club tavaly Kelemen László javaslatára a jótékonysági bál bevételét az orgona restaurálására ajánlotta fel, hasonlóképpen Bogányi Gergely zongoraművész koncertjének bevételét adományozta e célra. A kibédi Bodor-orgona (merthogy Erdélyben még másik három általa épített orgonáról beszélnek a dokumentumok) történetéről Tőkés Attila gegesi lelkipásztor, a Küküllői Egyházmegye zenei előadója beszélt. Méltatta a volt kibédi lelkipásztor, Falka Zoltán emlékét, aki „az orgonafelújítás lángját a presbitériummal együtt éltette”, ami annál is inkább figyelemre méltó, hiszen manapság sok mindenre igyekeznek pénzt szerezni: templomépítésre, felújításra, de „az orgonák árva gyermekei az anyaszentegyháznak, pedig az orgonák sípjai vasárnaponként szólnak időseknek, fiataloknak, a megkeresztelt gyermekeknek, ifjú házasoknak” – mondotta Tőkés Attila a „hangszerek királynőjéről”. Gyertyát gyújtott Falka Zoltán elhunyt lelkipásztor emlékére, a kibédi magyar reformátusok tiszteletére, akik 1844-ben elhatározták, hogy Kibéden orgona építtessék, és azokéra, akik ma is fontosnak tartották, hogy támogassák a hangszer restaurálását, és nem utolsósorban a Kis-Küküllő mente szülöttje, a székely ezermester, Bodor Péter emlékére, aki 1844-ben 2400 forint értékű szerződést kötött arra, hogy Kibéden
„finom és tökéletes orgonát” építsen. „Én (...) az orgonát nem haszonkeresésből készítem, hanem meg akarom mutatni, hogy a magyar ember is ember, s más nemzet is tanulhat a magyartól” – mondta Bodor Péter 1846. december 10-én. A „szent-egyház díszére” készített szép orgona, Bodor szerint „kolosszális pompájú” orgona, 1847-ben készült el, és reméljük, nem tűnik el soha, mint a zenélő kút – tette hozzá Tőkés Attila. A kibédi Bodor-orgonát – amelynek 564 sípja van – Pap Zoltán orgonakészítő vallási és nemzeti összetartozásunk gyönyörű bizonyítékának nevezte, amely végül felzúgott a templomban. A hangszeren dr. Dávid István orgonaművész, majd a svédországi Per-Åka Lind játszottak, és dr. Csíky Csaba vezényletével a Vártemplom Musica Humana női kamarakórusa énekelt a gyülekezetnek.