Az Európai Statisztikai Hivatal – Eurostat – 2011-es adatai szerint Litvánia és Lengyelország után a sorban Románia következik a közutakon bekövetkező balesetek halálos áldozatainak számát illetően.
Az Európai Statisztikai Hivatal – Eurostat – 2011-es adatai szerint Litvánia és Lengyelország után a sorban Románia következik a közutakon bekövetkező balesetek halálos áldozatainak számát illetően. A közúti balesetekben elhunytak száma 1 millió lakoshoz viszonyítva Romániában 142 volt tavaly, négyszer annyi, mint a listavégi Svédországban, Hollandiában, Egyesült Királyságban vagy Máltában. Az igaz, hogy 2007 óta, amikor is 749-en haltak meg a romániai utakon (1972-ben 3210-an! vesztették életüket), folyamatosan csökkenő trendet mutat az elhalálozási arány, a fekete statisztikában elfoglalt pozíciónk azonban nem változott.
A halálos kimenetelű közúti balesetek megelőzése érdekében a forgalmi rendőrség az elmúlt években több átfogó információs kampányt szervezett, az európai akciókba is bekapcsolódva, és ezek nagy részének célközönsége a fiatalok, diákok voltak. A civil szervezetekkel közösen futtatott, kreatív kampányok impaktja jelentősebb volt a szokványos, szórólap-osztogatós, szélvédőhöz illesztett, öntapadó matrica-ragasztásos módszereknél.
A felvilágosító, baleset-megelőzést célzó kampányok ellenére az uniós adatok szerint 2009-ben még mindig 34.500-an vesztették életüket Európa útjain. Ami Romániát illeti, egy évtizeddel ezelőtt is listavezetők voltunk a közúti baleseti halálozásban, a helyzet sajnos mára sem változott. Az okok a rossz közlekedési infrastruktúrában, a megengedő KRESZ-előírásokban, a szabálysértő vezetési stílusban (egyszerű példa: arra sem vagyunk képesek, hogy a tompított fényszórókat nappali közlekedésnél bekapcsoljuk, pedig ez az egyébként kötelező művelet bizonyítottan 3-5 százalékkal csökkenti a közúti balesetek elhalálozási rátáját), a közútbiztonsági technológiák hiányában (intelligens sebességkorlátozók, biztonsági öv bekötésére figyelmeztető jelzőrendszer stb.) a laza műszaki vizsgáztatásban, a biztonsági felszerelések használatának mellőzésében keresendők. Hazai viszonylatban az útinfrastruktúra fejlesztési ritmusa messze elmarad az egyre több gépkocsi miatt felduzzadt forgalom igényeitől, nincsenek tehermentesítő terelőútjaink, autópályáink. A veszélyeztetett úthasználók – gyalogosok, kerékpárosok, motorkerékpárosok – védelmét szolgáló útinfrastruktúra-átalakítás finanszírozási nehézségek miatt nem prioritás, a forgalmi szabályok betartásának ellenőrzése nem túl szigorú, technológiákkal kevéssé támogatott, és hiányoznak a hosszú távú közlekedési tervek, stratégiák. Ami van: fullasztó gépkocsiforgalom a kátyús, agyontoldozott-foldozott országutakon, környezetszennyező, sokadkézből vásárolt, nem biztonságos járművek tömkelege, agresszív, az autóvezetési kultúrát csak külföldön megtapasztaló és azon természetszerűleg elcsodálkozó autóvezetők.
