Ingyen élelmiszer – elégedetlenség forrása
2013-05-15 16:04:02
- Mezey Sarolta
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal azon kevés önkormányzatok közé tartozik, amelyek bőkezűbben bánnak a hátrányos helyzetű személyekkel. A bőkezűség kapcsán gondolunk az időnként juttatott 70 lejes vásárlási utalványokra, a kis jövedelműeknek folyósított ingyenebédekre és élelmiszersegélyekre.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal azon kevés önkormányzatok közé tartozik, amelyek bőkezűbben bánnak a hátrányos helyzetű személyekkel. A bőkezűség kapcsán gondolunk az időnként juttatott 70 lejes vásárlási utalványokra, a kis jövedelműeknek folyósított ingyenebédekre és élelmiszersegélyekre. Ez körülbelül havi 400.000 lejt jelent a költségvetésben. Hogy a segítő szándék és a támogatás fogalma nem mindig fedi egymást, arra egy panaszosunk mutatott rá, aki szerkesztőségünkben keresett meg és mondta el, hogy szerinte hogyan is történik a polgármesteri hivatal által folyósított élelmiszersegélyek kiosztása.
Az üzletben féláron lehetne megvásárolni a kiosztott élelmet
– Munkanélküliként 34 darab 13 lejes ételjegyre voltam jogosult. Adott volt a lehetőség, hogy az ételjegyeket a Bradul vendéglőben ebédre, vagy 12 ételjegyet egy csomagban élelmiszerre váltsunk. Én az élelmiszer mellett döntöttem. A 12 ételjegyért, ami 156 lej, két kilogramm kolbászt, három körsajtot, 20 pástétomot, egy kenyeret és 12 nápolyi szeletet kaptam. Úgy adódott, hogy az egyik üzletben ugyanilyen márkájú, olcsó termékeket láttam, s elkezdtem számolni. Azt az élelemmennyiséget, amit kaptam, körülbelül feleáron lehetett volna megvásárolni. Az összeg másik fele hová lesz? Nem csak a magam nevében, hanem sok száz elégedetlen ember nevében teszem szóvá ezt a panaszt, akik nem merik vállalni, hogy nyilvánosan is reklamáljanak, s hagyják, hogy azt tegyenek velük, amit akarnak. Ha segély, akkor ne csúfolkodjanak az emberekkel! – mondta olvasónk, G. Sz.
Mindig vannak elégedetlen emberek
A felvetett kérdés kapcsán Major Mártát, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális osztályának vezetőjét kerestük meg, aki elmondta, hogy bármilyen módszert próbáltak, bármennyire igyekeznek jól és zökkenőmentesen ellátni feladatukat, amelyet tanácsi határozat alapján tesznek, mindig vannak elégedetlenek.
– Vannak emberek, akiknek semmi sem jó! Az élelmiszer-utalványokat december végétől május végéig folyósítjuk. Eleinte ingyenebédet szolgáltattunk, körülbelül kétezer kedvezményezett volt. A projekt azonban már háromezer segélyezettre terjedt ki, hiszen egyre többen jelentkeztek. Nagyon sokan kérték, hogy az utalványra ne ebédet, hanem száraz élelmiszert is adjunk. A kérésnek eleget téve, úgy döntöttünk, hogy a segélyezetteknek választási lehetőséget biztosítunk, és száraz élelmiszert adunk. De ezt a száraz élelmiszert nem tudjuk nagybani vagy üzleti, csak vendéglői áron biztosítani, hiszen a vendéglőből veszik át az emberek a csomagokat. Azt hangsúlyozni kell, hogy az egész projektet tanácsi határozat alapján bonyolítjuk, a szolgáltatásra kiírt versenytárgyalást a Bradul vendéglő nyerte meg. Azt is tudni kell, hogy tíz közétkeztetési egységnek küldtünk ajánlatot, ebből csupán kettő jelentkezett a versenytárgyalásra: a Bradul és a Plaza, de az utóbbi visszalépett. Így maradt a Bradul. Nincs könnyű dolguk, hiszen volt olyan, hogy adott napra 400 személyt ütemeztek be ebédre, megfőzték a 400 adagot, de 800-an jelentkeztek! Akkor improvizálni kellett, mert mindenki éhes volt, azt mondták, halnak éhen! Nem volt mit tenni, kiszolgálták őket, senkit nem akartak hazaküldeni. Volt olyan személy is, aki naponta háromszor ment el enni! Hiába mondták neki, hogy volt már, nem érdekelte, követelte az ennivalót. Olyan személyek is reklamálnak, akik addig kukából éltek. Nagyon sok bajunk van velük, s mégis rajtunk csattan az ostor! – mondta Major Márta.
Az elmondottakhoz azt is hozzá kell tenni, hogy a vendéglőben kezdetben szép fehér abrosszal, minden kellékkel terítettek, aztán eltűntek a sótartók, a fogpiszkálótartók, az illemhelyekről letépték a műanyag tetőket, sorozatosan ellopták a papírt, mindent elvittek, ami fogható volt!
Ilyen körülmények között hogyan lehet karitatív akciót bonyolítani? Van-e értelme egyáltalán, ha elégedetlenek a segélyezettek, s a szolgáltatónak a civilizálatlan viselkedésmóddal folyamatosan borsot törnek az orra alá? S mindezt a város pénzén, a mi pénzünkön, amit tisztességes adózókként fizetünk be a kasszába.
