Indián kalandok Nyárádszentimrén

Az elsőnél is sikeresebb volt a tábor

A napokban zárult a szentimrei nyári tábor második kiadása, de a fokozódó érdeklődés máris a következő nyárra való készülődésre szólítja fel a szervezőket. A gyerekek játékigénye határtalan, nekik próbál lehetőséget biztosítani egy lelkes csapat.

 Nyárádszentimre és Seprőd gyerekeit várták ismét sok-sok játékra, képzeletbeli és valós barangolásra, kincskeresésre és derék tettek végrehajtására egy héten át. A második nyári gyermektáborban gyorsan repültek az órák és sokasodtak az élmények: délelőttönként három korcsoportban vezették végig a résztvevőket három állomáson a csapatvezetők: a képzőművészet, az alkotóművészet és a sport terén hozhatták elő magukból a legjobbat, legtöbbet, míg délutánonként együtt vagy vegyes csoportokban számháborúztak, sportjátékokban ügyeskedtek, szellemi játékokon bizonyítottak, kincseket kerestek a faluban vagy hangszert készítettek. Első este ráhangoló filmvetítésen, az utolsó közös estén a tábortűz körül örvendeztek a gyerekek. A zárónapon Ki mi tud? vetélkedő volt, egyéni előadásokat mutathattak be és közösen fogyasztották el a búcsúebédet a szüleikkel és a szervezőkkel.

 A tábor keretét idén egy indián történet adta: boldogan élt valahol három törzs, mígnem egy nap hír nem érkezett az aranyról. Az alapkoncepció a helyi identitás erősítése volt, a gyerekek a bennszülöttek szerepébe bújtak, miközben a törzsi területeken aranyat találtak, amivel együtt megjelentek az aranyásók is. A két falu gyerekei annyira beleélték magukat a történetbe, hogy amikor a zárónapon megjelentek az első „szerencsevadászok”, az „indiánok” élő lánccal védték meg területeiket. Erre épült fel a hét egész programja: az alkotóművészeti állomáson főleg dalokat írtak a gyerekek, amit a táborozás végén bemutattak, a képzőművészeti részen a kicsik sártat építettek és festettek, a nagyobbak totemoszlopot, de fejpántokat is készítettek, amit festettek és gyöngyökkel díszítettek, míg a legnagyobbak pólót festettek – avatott be a hét programjának részleteibe Losonczi Noémi helyi szervező.

Budapesttől Szent Imre szobráig

  A tábort egy lelkes hétfős budapesti fiatal csapat szervezte, helyi szervezőként a nyárádszentimrei óvónő csatlakozott hozzájuk. A tavalyi fiatalok egy része idén nem tudott eljönni, de érkeztek helyettük mások. A fiatalok között van pszichológus, szociális munkás, operatőr és diák, az a közös bennük, hogy gyerekekkel foglalkoznak, táborokat szerveznek vagy önkénteskednek, a szociális munkából is kiveszik a részüket. Ők teremtették elő a táborozás pénzügyi alapját: a szervezők ittlétének, valamint a táborban felhasznált alapanyagok költségeit a Magyar Evangélikus Egyház Anderka Eszter pályázati programjából és magán- személyek adományaiból gyűjtötték össze, így a gyerekek számára a táborozás ingyenes volt, a székelyberei önkormányzat pedig biztosította az iskolabuszt a seprődi résztvevők napi oda- és hazaszállításához. Tábori helyszínül azért választották Nyárádszentimrét, mert a főszervező Lőrincz Borbálának szorosabb gyerekkori kötődése van ehhez a településhez.

Lesz folytatás

Míg az első táborban mintegy harminc gyerek vett részt, az ideire 45 jött el, és nemcsak részükről ugrott meg az érdeklődés, hanem a szülők is szívesen bekapcsolódtak a konyhai munkákba, a záróalkalmon is nagy számban jelentek meg. 

A növekvő igény pedig már most tudatja a szervezőkkel, hogy jövő nyáron is nagyon fogják várni őket a két kis falu gyerekei. A tavaly a járvány miatt elmaradt a nyári tábor, de a tavalyelőtti, első tábor után maradt egy kis pénz, ebből pedig tavaly februárban, még a járvány kitörése előtt, téli tábort szerveztek Szentimrén: egy hétvégét szenteltek a szórakozásnak a bekecsaljiak és vendégeik, a történet szerint Rióba készülő turistákként vetődtek a szentimrei havas utcákra, ahol aztán a helyi farsangi szokásokkal való ismerkedés mellett a brazil hangulatot is sikerült csúcsra járatni. Hogy a téli tábornak lesz-e hagyománya, még nem tudni, ugyanis újabb járványhullám közeledik, de abban biztosak, hogy jövő nyáron is itt lesznek a budapesti fiatalok, hogy ismét vidáman játszhassanak a gyerkőcökkel – mondta el Losonczi Noémi, hozzátéve, hogy ez a tábor szinte az egyetlen lehetőség, amikor a két falu gyerekei együtt lehetnek, és a szülőket is nagyobb számban ki lehet mozdítani mindennapi teendőik mellől.