Életének 90. évében elhunyt idősebb Borbély Zoltán, a Marosvásárhelyi Rádió nyugalmazott zenei szerkesztője, az erdélyi magyar zenei élet és rádiózás jelentős személyisége.
Borbély Zoltán 1934-ben született az udvarhelyszéki Kisgalambfalván. Tanulmányait a székelykeresztúri tanítóképzőben, majd a kolozsvári Zeneakadémián végezte. Egy évet tanított a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskolában, majd 1959-től nyugdíjazásáig a Marosvásárhelyi Rádió zenei szerkesztője volt. Hozzáértéssel, nagy szaktudással, kifinomult művészi érzékkel válogatta, gyűjtötte a népzenétől a klasszikusokon át a kortárs előadóművészekig a zenéjüket, éneküket. Számos ifjú tehetséget karolt felt és támogatott abban, hogy a rádió hullámhosszán ismertté tegye nevüket, művészetüket az adáskörzetben és azon kívül, ami abban az időben igencsak ösztönző volt sokak számára. Munkásságának legnagyobb érdeme, hogy létrehozta a rádió zenei hangtárát, s ezzel többek között erdélyi zeneszerzők műveit őrizte meg az utókornak. Hagyományt teremtett, és a Marosvásárhelyi Rádió Aranyszalagtárával együtt ezáltal értéket mentett. Tekintettel arra, hogy Marosvásárhelyen a komolyzenei életnek igen gazdag múltja van, arra törekedett, hogy a Marosvásárhelyi Filharmónia, de ugyanígy a fiatal tehetségek kibontakozását segítve a művészeti szakközépiskola koncertjeit rögzítse a magnószalagokon, így nagyon sok felvétel – ami ma zenetörténeti kuriózumnak számít – maradt meg az 1960–1970-es időkből. 1971 fordulópontot jelentett Marosvásárhely zenei életében, akkor kezdődött a Zenei Napok rendezvénysorozata, ahonnan Borbély Zoltán nem hiányozhatott, és így számos remek előadó fellépését rögzítette hangszalagon. Külön ki kell emelni, hogy a Székely Népi Együttes fénykorában is ott volt szinte minden előadáson, és így kiváló énekeseinek előadásaival, dalaival is gyarapíthatta a hangtárat. A felvételek megőrizték az utókor számára többek között Madaras Gábor, Veress Árpád, Cseh Judit, Tóth Erzsébet, Széllyes Sándor, Balogh Dénes és mások hangját, dalait. Sokukat ezek a felvételek ösztönöztek arra, hogy lemezt adjanak ki, és nemcsak az adáskörzetben, hanem az országban is ismertek és elismertek legyenek.
Id. Borbély Zoltán előszeretettel támogatta és karolta fel a fiatal könnyűzenei tehetségeket, részt vállalt a romániai magyar zenei mozgalomban. A hazai magyar könnyűzene számos eseményén – mint pl. Siculus, a Tavirózsa fesztivál – jelen volt. Nemcsak technikai, hanem zenei tudásával is segített, tanácsot adott, igazította a zenészek, előadóművészek sorsát, karrierjét, sokukkal életre szóló barátságot kötött. Többek között felvételeket készített Tóth Tamással, Tóth Erzsébettel, Zeitz Gabriellával, Fogarassy Györggyel, olyan autentikus előadókkal, akik neki köszönhetően is beírták nevüket az erdélyi magyar zenetörténeti tárba. Életpályája során az évtizedek alatt több tízezer zenei felvétel készült. Nyugdíjazása után is segített, tanácsot adott új kollégáinak, és nem hiányzott egyetlen nagyobb zenei rendezvényről, amíg tehette, aktívan jelen volt Marosvásárhely kulturális életében. Hátrahagyott örökségéről egyik interjúban azt mondta: „...minden háromperces hangfelvételről, ha nem is regényt, de elbeszélést lehetne írni”.
Az erdélyi magyar művelődési élet szürke eminenciása, a rádiózás doyenje távozott közülünk. Emlékét nemcsak szerettei, közvetlen munkatársai, hanem a zenét szerető emberek is megőrzik, főleg a több szekrénnyi szalagok, amelyek neki köszönhetően maradtak meg, és gazdagítják a közös erdélyi magyar szellemi tárat.
