Hiánypótló tevékenység

Jubileumra készül a Tamacisza Társulat

Kozsik József színész és Kozsik Ildikó bábszínész 1997-ben alapította a Tamacisza versszínházi vándortársulatot. Kezdetben verses előadásokat állítottak színpadra, és elsősorban olyan helyekre vitték el, ahova más színházak nem jutnak el. A népszerű repertoárnak köszönhetően – zenés, verses felnőtt- és gyerekelőadásokat is színpadra állítottak – több mint tíz évig turnéztak nem csak Romániában, hanem Szlovákiában, Magyarországon és Kárpát-medence-szerte a magyarlakta vidékeken. Aztán jött az ötlet, hogy biztosítsák az utánpótlást, és így 2008-ban létrejött a Kamaszok diákszínjátszó csoport, amely kisebb-nagyobb megszakítással azóta is működik. 

Marosvásárhelyen hagyománya van a diákszínjátszásnak, 1989 előtt az Egyetemista Diákházban Kovács Levente több évig vezetett egy csoportot, majd a rendszerváltás után több – egyesület által felkarolt – csoport, ifjúsági társulat jött létre, közöttük a Kamaszok is. Ma már a Művészeti Líceumban szakosztályban oktatják a színjátszást, óvodáskortól a középiskoláig lehetőségük van a gyerekeknek közelebb kerülni e tevékenységhez, hogy igen fontos készségeket sajátítsanak el. 

A rendszerváltás óta több diáknemzedék is kirepült ezekből a műhelyekből. Kozsik József szerint a Tamaciszánál is újabb generációváltás van. A pandémia előtti csoporttal, mintegy ötéves közös munka gyümölcseként, hazai és magyarországi diákszínjátszó fesztiválokon is kiválóan szerepeltek. Az országos magyar diákszínjátszó fesztivál nagydíját, míg Magyarországon ezüst minősítést nyert el a csoport. A járvány idején motiváció nélkül maradtak, nem tudtak közönség előtt bemutatkozni, és ez érződött a hozzáálláson – mondja Kozsik József. Arra számítva, hogy tavaszra enyhül a járványhelyzet, az újabb nemzedéket képviselő csoporttal a kamaszkorban előforduló gondokat feldolgozó négy egyfelvonásos színdarab – Coki, Don Juan, A boszorkány, A testvérek – színrevitelén dolgoznak. A darabokat Kozsik József írta a gyerekek kapcsolatairól, az életüket tükröző valós helyzetek alapján. Jelenleg mintegy tizenöt 12–16 éves fiú és lány tagja a csoportnak. Van, aki néhány hete, mások már több hónapja együtt vannak, így a darabok színrevitele mellett most leginkább csapatépítő, készségfejlesztő gyakorlatokat végeznek. Korábban Ruszuly Ervin mozgásgyakorlatokat tartott. Az improvizációs és fantáziafejlesztő gyakorlatokat Hajdú Sára pedagógus, a beszédtechnikát Kinda Szilárd színművész, a drámai gyakorlatokat Kozsik József színművész oktatja a marosvásárhelyi vár kapubástyájában levő székhelyükön. 

Kozsik József lapunknak elmondta, jubileumi ünnepségre készül a társulat, amire találkozót szerveznének mindazokkal, akik a csoportba jártak, és reméli, hogy tavasszal sikerül az egyfelvonásos darabokból álló előadást is nyilvánosan megtartani. 

A csoportvezetővel való beszélgetést követően a foglalkozáson jelen levő néhány diák kifejtette, azért tartják fontosnak részt venni a tevékenységeken, mert a gyakorlatoknak köszönhetően magabiztosabbak az életben, jobban kifejezik a gondolataikat, ellenőrzik a gesztusaikat, egyszóval – bár sokan már e zsenge korban a világot jelentő deszkák felé tekintenek – nemcsak a színészmesterség fortélyaiba nyernek betekintést, hanem életre szóló készségeket is elsajátíthatnak olyan gyakorlatok által, amelyekkel nem foglalkoznak az iskolában. Ezért továbbra is hiánypótlók és van létjogosultságuk a diákszínjátszó csoportoknak.