A saját porába fúlt elnökbuktatás kezdeményezői nem ismerik be a vereséget – emelt fővel veszíteni csak gerinces ember tud, de a gerincesség a román politikumban ismeretlen fogalom.
Amióta tisztázódott, hogy a kormánykeréktől félreállított kapitánynak a parancsnoki hídról való végleges menesztéséhez népszavazási részvételi küszöb is szükséges, már sejthető volt, hogy nem sokáig virágzik a liliom a Cotroceni-palota kertjében. A saját porába fúlt elnökbuktatás kezdeményezői persze nem ismerik be a vereséget – emelt fővel veszíteni csak gerinces ember tud, de a gerincesség a román politikumban ismeretlen fogalom.
Ehelyett most azzal érvelnek, hogy az egyébként az elnöki székre már tényleg számos alkalommal méltatlannak bizonyuló kapitánynak félre kellene állni, mert nyolcmillió választó most emellett foglalt állást, és korábban csak ötmillió szavazattal szerezte meg második elnöki mandátumát. Abszolút értelemben a nyolc az ötnél valóban több, csak a balliberális bagázs vezérei néhány fontos tényezőt következetesen „elfelejtenek” emlegetni, ezzel is átverve követőiket. Az egyik, hogy az a bizonyos ötmillió annak idején ötéves elnöki mandátummal bízta meg a kapitányt, és ez idáig még nem léptetett hatályba olyan szabályt, miszerint a mindenkori államelnököknek az épp aktuális kormánytöbbség kénye-kedve szerint kéne félreállnia. És ha már a számoknál tartunk, a legitimitással a jelenlegi kormánytöbbségnek is alapos gondjai vannak, mivel az épp aktuális parlamenti erőviszonyoknak már semmi közük a 2008-as parlamenti választásokon megfogalmazott választói akarathoz, mely nyomán a honatyák mandátumot nyertek. Akkor a PSD és a PDL a választók durván egy-egy harmadának szavazatát kapta meg, a PNL pedig a maga 14%-ával nem volt tényező, az RMDSZ 6,3%-kal még annyira sem. Egy esztendeig, mialatt a néhai rendszerváltó frontból született két párt nagykoalícióban kormányzott, a szociáldemokraták 2009-ben, az elnökválasztások előtt bekövetkezett árulásáig. Akkoriban derült ki, hogy költségvetési megszorítások nélkül a román államgépezet nem fog talpon maradni, ez pedig az osztogatáshoz szokott és csak ahhoz értő szociáldemokrata gyomroknak sok volt. Meg az elnöki széket is szerették volna, de az a csata más lapra tartozik. Ennek a referendumnak a kampányában a szocdemek azokat az intézkedéseket rótták fel az elnöknek, amelyeket, ha felelős államférfiak lennének, maguknak is támogatniuk kellett volna. Méghozzá nekik a leginkább, mert a korábbi, liberális vezetésű kisebbségi kormány összes hibás lépéséhez ők adták a parlamenti többséget.
De ilyesféle magyarázatokra nem ragadtatják magukat a román balliberális táborban. Inkább számháborúkat vívnak, hazudnak gátlástalanul, és aljasan használják a magyar kártyát. Holott egy józan magyar embernek az anyaországi kormányfő útmutatásai nélkül sem volt semmilyen oka egy olyan bandát támogatni, amelyik a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karának megtorpedózásával jutott a hatalomba. És a bármilyen etnikumú romániai választónak jobb így, ha a következő parlamenti választások előtti hónapokban ez a gátlástalan csapat nem tesz kezet az összes állami intézményre.
