Hazatérők ünnepe

Akárcsak hajdanán, veszedelem idején, lármafa világította meg péntek este a Szentháromság fölött őrködő Tüzes-hegyet.

Fotó: Papp Izabella

Akárcsak hajdanán, veszedelem idején, lármafa világította meg péntek este a Szentháromság fölött őrködő Tüzes-hegyet. A magasban feltűnő fényes jel ezúttal nem menekülésre intette, hanem közelebb hívta, egymás mellé csalogatta a nyárádmenti faluból elszármazott, illetve az idilli tájhoz valamilyen módon kötődő embereket. Az első alkalommal megszervezett falutalálkozó gondolatát egy szentháromsági származású, a településről honlapot is működtető hölgy indította el, az ünnepi együttlét megvalósulásában Hegedűs Tivadar, a helyi unitárius lelkész, az ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet) fiataljai, a szentháromsági Szivárvány nyugdíjasklub, illetve a különféle mesterségeket bemutató falubeliek is fontos szerepet játszottak.

– A kezünkbe adatott a lehetőség, hogy minőségi tartalommal töltsük meg ezt az eseményt. Szentháromságon nincsenek kocsmák, csak egy napi két órát nyitva tartó bár működik itt, de azt szeretném elérni, hogy abban is, vagy bárhol, ahol ketten összetalálkoznak, így forduljanak egymáshoz: – Te szentháromsági vagy? Akkor viseld is úgy magad. Azt hiszem, erre az identitástudatra óriási szükségük van a helybélieknek, és ennek kialakulását, erősödését szolgálják az ilyen alkalmak – foglalta össze a találkozó lényegét Hegedűs Tivadar.

Fazakas János néptáncost – akinek irányításával a pénteki rendezvénysorozaton a nyárádsze-redai Bekecs együttes is fellépett –, a falu szülötteként kérdeztük szentháromsági emlékeiről.

– Nem itt töltöttem a teljes gyerekkoromat, inkább csak a negyedik osztálytól nyolcadikig tartó időszak köt ehhez a faluhoz. Azt a legelőt jártam a tehenekkel – mutatott a kultúrotthon előtt jól látszó, szelíd domboldalra –, és most csak ámulok, hogy milyen kicsi. A Tüzes-hegy gyerekként tényleg hegy volt a számomra. A túlsó oldalon szőlőhegy húzódott. Sok minden megváltozott azóta… Az egyik itteni oktatóm, Szabó tanár úr szelíd erőszaka nélkül talán soha nem lett volna belőlem táncos.

A kultúrotthonban a marosvásárhelyi Unitarcoop Alapítvány kézimunka-kiállítását nézhették meg a betérők, pár lépéssel odébb, az újonnan berendezett tájházban osztováta, azaz szövőszék, guzsaly, tekerőlevél és sok más, fonásnál, szövésnél használt érdekesség várt a betérőre. Sipos Imre, a nyugdíjasok klubjának tagja elmondta, hogy a tárgyakat a falubeliek bocsátották a találkozó szervezőinek rendelkezésére, számos tárgy padlások mélyéről került elő. Jó lenne, ha a jövőben is itt,a tájházban őrizhetnénk valamennyit – jegyezte meg Imre bácsi, majd a helybéli szépkorúak klubéletéről is beszámolt.

– Hetente, kéthetente találkozunk, énekelünk, beszélgetünk. Az utóbbi években úgy éreztük, hogy túlságosan eltávolodtunk egymástól, ezért olyan fontosak ezek az együttlétek. Ez alkalommal egy előadást is bemutatunk, amely a fonóról szól. Szentháromságon nem volt fonóház, esténként egymásnál gyűltek össze az emberek – magyarázta az idős úr, aztán azt is elmesélte, hogy hogyan lesz a kendermagból csepű.

A falutalálkozó létrehozói természetesen a legkisebbekre is gondoltak. A gyerekek szombat délelőtt a helyi iskolában rajzolhattak, énekelhettek, illetve különböző játékokban vehettek részt. Időközben több gazdasszony kenyérsütéshez várta az érdeklődőket, illetve egy kovács és egy méhész is beavatta mestersége titkaiba a vendégeket, akik a Hegedűs házaspár struccfarmját sem hagyták ki a látnivalók közül. Szombat délután a szentháromsági iskolások perdültek táncra, majd futballmeccs kezdődött a sportpályán, melynek szélén felfújhatós várak „épültek” a legkisebb szurkolók örömére. A szombat estét az After 5, illetve a Gordonka együttes református ifjúsági koncertjei tették emlékezetessé, majd bál kezdődött. Vasárnap a katolikus templomban ökumenikus istentisztelet zárta a háromnapos faluünnepet, mely remélhetőleg egy esztendő múlva is megtartatik a Tüzes-hegy lábánál.