2024. december 18., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Annyiféle kütyü segíti életünk mindenik szegmensét, miért hiányozna éppen egy verseskönyvből a ráhangolódást könnyítő útmutató? Mégis van abban valami meglepetésszerű, hogy Markó Béla Kufárok a templomban című új szonettkötetét ilyesféle betájoló nyitja. Meghökkenhetünk a Használati utasításon, nem annyira megléte miatt, inkább azért, mert a költő versbeszédét régóta szofisztikától mentes, szókimondó egyszerűség, meghitt, megkapó közvetlenség jellemzi, az élő szó varázsát őrző üzenete, veretes gondolatmenete tiszta, nincs benne mesterkéltség, túlbonyolítás, nem hinnénk tehát, hogy mondandója különösebb magyarázatra szorulna. De hogy e gondolatigazító tizennégy sort odaillesztette az utána következő 49 szonett elé, az azt sugallja, hogy önmaga számára volt fontosabb tisztázni, mi változott benne, és mi módosulhatott bennünk, olvasókban az utóbbi fél évtized alatt, amióta ezek a kötött formájú versek születtek, s nyilvánosság elé kerültek. Ráérősen, élvezettel merenghetünk el ötletén, annál is inkább, mivel a záruló esztendő egyik legszebb kiadványát tarthatjuk kezünkben. A 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron aligha volt még egy olyan könyv, amelyik vetekedhetett volna ennek eleganciájával. A Bookart Kiadó ezúttal is kitett magáért. Markó írásai különben ki is érdemlik ezt a kiemelt kiadói figyelmet, költészete tartósan őrzi helyét az értékek magaslatán. Időről időre újraolvashatjuk valamennyit, mindig szembesítenek valamiképpen önmagunkkal. A költőben is felvillanthatják minden alkalommal saját tükörképét s általa a „magában hordott változást”. Most lírai énjének éppen azt az oldalát, amely évtizedekkel ezelőtt a kötött formák legelismertebb művelői közé emelte.

Irodalmi berkekben erről kevesebb szó esett az utóbbi időben, a költőt a kérdezők főként arról faggatták, miképpen alakult lírája a közéleti tapasztalatok és korábbi politikusi mivolta nyomán, illetve mindenekelőtt a mai Markó-féle szabadvers-jelenség körében próbálták körvonalazni a gyarapodást, ami tematikájában, költői nyelvezetében és lírikusi eszköztárában bekövetkezett. Sűrűsödő publicisztikái, életrajzi vonatkozású visszatekintései is inkább ilyen irányba terelték a figyelmet. Közben pedig ő maga sohasem lett hűtlen a szonetthez. Van olyan téma, amit ebben a zárt, klasszikus műformában tud a legérzékletesebben és legtalálóbban megfogalmazni. Némi túlzással: annyira sajátjává vált ez a jellegzetes rímképletű, tizennégy soros versforma, hogy ha valamit igazán pontosan, hitelesen és sallangmentesen akar megjeleníteni, azt szonettbe emeli. Talán ez a hozzáállás vezette el oda, hogy a megszabott formát ugyan inventív módon megőrizte, a szonettjei témavilágát viszont kitágította, korlátlanná tette. Napjainkban egyébként amúgy is meggyőződéssel vallja: mindenből vers lehet. 

Ennek némileg ellenpéldája a Kufárok a templomban. Senki sem kérdőjelezheti meg gondolatai maiságát, az ősi világirodalmi műfajban szabadon csapongó félszáz költeménnyel azonban visszamegy időben, az emberiség egyetemes értékeit, meghatározó korszakait és helyszíneit, a lét, az alkotás, a géniusz, a szépség örök problematikáját igyekszik megidézni. Egyéni módon társítva a múzsákat, összhangot, harmóniát teremtve vizuális és nyelvi metaforák között. Markó Béla a festők, szobrászok nagy barátja, köztudott, milyen mélyen hatnak rá a műremekek, és mennyire kongeniálisan képes rájuk hangolódni. Számos versét ihlette festmény, szobor vagy freskó és mozaik, mozgatta meg fantáziáját képtár, múzeum, csodálatos műemlék. Ilyen vonatkozásban is különleges vonzerővel ragadhatja meg a kötet a versbarátokat, művészetkedvelőket. 18 mű, illetve művész indított el megnevezve is egy-egy Markó-szonettet, olvasva is élményszerű velük a találkozás. De olvasatuk arra is sokakat késztethet, hogy albumokban keressék a képeket, plasztikákat, vagy elutazzanak Görögországba, Olaszországba, az Égei-tengerre, más olyan helyekre, ahol a költő is belekóstolhatott e halhatatlan műalkotások és letűnt korok, zaklatott évszázadok különleges légkörébe.

Egyfajta szellemidézés is, ha társulunk a lírikushoz. Mélyen átélt emlékeit osztja meg velünk. Úgy érzi, „belül van minden”, amit átélt, s amiről írt. És ha jól olvassuk, magunk is körön belül, megkettőzve, kép és szó együttes ráhatásával csatlakozhatunk rá élményeire.





Markó Béla:

A művészet hasznáról


Olyan ez, mint amikor nem akadt

a tánchoz partner valamelyik lánynak,

de aki éppen társ nélkül maradt,

beáll középre, elképzel magának


valakit, majd karját előrenyújtva

komédiázik, hangtalan repül,

ide-oda pörög, szemét behunyja,

és mintha már nem lenne egyedül,

vagy talán nincs is, hogyha a zene

nem hagyja el, végig ott van vele,

s nemcsak erről van szó, hiába nézed,


hogy kivel táncol, persze, de csupa

jelenlét mégis, ha van ritmusa

meg dallama a képzelt együttlétnek.


2023. június 2.




Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató