Zeng a lélek – Bauer Krisztina népdalénekessel
A Világló Egyesület sorozata március 12-én kezdődött, 19-én és 26-án folytatódik, ezeken a rendezvényeken udvarhelyszéki népdalok és – a böjti időszakra való tekintettel – egyházi népénekek fognak felcsendülni. Az első két alkalomra az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány épületében (Sáros utca 1.) 18 és 20 óra között kerül(t) sor, majd 26-án a Bolyai téri unitárius templomba várják az érdeklődőket. Az eseményről Bauer Krisztinát kérdeztük.
– Miért épp a népzenét választottad? Miért szereted ezt a műfajt, illetve milyen szerepet tölt be az életedben, hiszen népdalénekes vagy.
– A népzenéhez itthon, Szovátán kerültem közel. Olyan családba születtem, ahol az éneklés mindig természetes dolog volt: szenteste a fa körül, nyári estéken az udvaron, ünnepekkor. Az atyhai tatámnak kiváló hangja volt, szeretett énekelni, és rengeteg népdalt, nótát ismert. Mulatságokban nem tudtak neki újat mutatni. Talán tőle tanulhattam meg az első dallamokat. Édesanyám ‘90-ben Szovátáról Magyarországra költözött, így a testvéremmel ott születtünk. Emlékszem, amikor először hallottam arról, hogy tanítanak speciálisan népzenét és népi éneket iskolai keretek között, egyből tudtam, hogy ez lesz az én utam, bár ötletem sem volt arról, hogy hogyan működik ez, mivel idáig az otthoni közegben hallva ismertem meg népdalokat. A kíváncsiságom nem hagyott alább, így konzervatóriumban folytattam a középfokú tanulmányaimat népi ének szakon, majd 2020-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének népi ének - népzeneelmélet szakos hallgatója lettem. Szerencsésnek tartom magam, hogy megtaláltam azt a szakmát, amiben örömöm lelem nap mint nap. A népzene, az éneklés és mára már a tanítás is a mindennapjaim része. Hálás vagyok, hogy ehhez az alapokat a családomtól kaptam.
– Mit gondolsz, most, 2024-ben milyen helyet foglal el a társadalmunkban a népzene? Van rá igény?
– A magyar népi kultúra megismertetése, megszerettetése évről évre egyre nagyobb szerepet kap. Manapság bőven van lehetőség erre minden korosztály számára Magyarország- és Erdély-szerte. Örömmel látom, hogy Marosvásárhelyen sincs ez másképp. Magas színvonalú népzenei koncertek, különböző néptáncegyüttesek előadásai, kézműves-programok, táncházak és népzenei műhelymunkák kerülnek megrendezésre a városban. Ezekből tisztán látni, hogy töretlen az igény! Bár nem minden helyzetben könnyű kapcsolatot teremteni az emberek és a kultúránk, hagyományaink között, ez egy állandó küldetés számomra.
– Melyik korosztályhoz áll közelebb ez a műfaj? Van sejtésem, de mégis, a fiatalokkal mi a helyzet?
– Úgy gondolom, hogy már nincs korosztályi megoszlás a népi kultúra népszerűségét tekintve. Ez az említett programoknak is köszönhető, amelyekből ténylegesen minden korosztály találhat számára megfelelőt. Tapasztalataim alapján, ha valaki megszereti a néptáncot, a népzene, népdalok világát, akkor az vele is marad. Egyre több iskolában és óvodában jelennek meg a néptánc- és a gyermekjáték-foglalkozások, így már egészen kis korban megismerkedhetnek a gyermekek a néptánc és népzene világával. A fiatalok pedig egyre nyitottabbak ezen a téren. A táncházaknak töretlen sikerük van, nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek körében is. Ezek alkalmával a legkönnyebb új embereket megfogni. Biztos vagyok benne, ha valaki elmegy egyszer egy táncházba, utána kívánkozni fog a következőbe is a jó muzsika, a táncok, a szebbnél szebb népdalok miatt.
– Mire számíthat a közönség, mivel készülsz az érdeklődőknek? Mi van repertoáron? Jól értem, énekelni is fognak veled? (Úgy értesültem, hogy interaktív előadás lesz.)
– A Zeng a lélek a Világló Egyesület népdaléneklési sorozata, amelyet az elmúlt években már több alkalommal is megrendeztek. Mindig más-más tájegység népdalanyagával ismerkedhetnek meg a résztvevők. Nem szükséges zenei előképzettség, szeretettel várunk minden énekelni vágyót legközelebb 19-én, kedden az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány épületébe (Sáros utca 1.), 18 és 20 óra között. Udvarhelyszéki népdalokat és (a böjti időszakra való tekintettel) egyházi népénekeket fogok tanítani. A harmadik alkalom 26-án a Bolyai téri unitárius templomban lesz, ahol az addig tanult népénekeket orgonakísérettel lesz lehetőségünk elénekelni.
– Miért tartod fontosnak, hogy az emberek részt vegyenek ezen az előadás-sorozaton?
Igyekeztem olyan népdalokat válogatni, amelyek szövegei szebbnél szebbek, és a dallamok kevésbé ismertek. Bízom benne, hogy mindenkihez szól majd olyan népdal, amit magáénak érez, amivel azonosulni tud. Ha csak egy ilyen akad, én azzal már nyertem. Ezek a programok jó lehetőséget adnak arra, hogy közvetlenebb formában tudjam bemutatni a magyar népdalok világát, ezért bízom abban, hogy minél szélesebb körben sikerül ezt megvalósítani.
Tasnády Ádám
