Hagyományos házi kenyér a Tóth család kemencéjéből

Egykor vidéken minden család maga sütötte a pár napra, egy hétre elegendő ropogós házi kenyeret.

Fotó: Nagy Tibor

Egykor vidéken minden család maga sütötte a pár napra, egy hétre elegendő ropogós házi kenyeret. Manapság a vidéki boltok is zsúfolásig vannak kenyérrel, legtöbben onnan szerzik be a mindennapit, már csak elvétve akad egy-egy háziasszony, aki kizárólag saját készítésű házikenyeret tesz a családja asztalára. A backamadarasi Tóth Piroska nemcsak családjának, szomszédainak is heti rendszerességgel süt.

Tóth Piroska kovásszal kelesztett, kemencében sütött, vert héjú házi kenyerével tavaly nyáron Nyárádszeredában, a nyárádmenti termékek vásárán találkoztunk. Szinte nem akadt látogató, aki ne állt volna meg, hogy megkóstolja a finomságot, amihez a városon élők oly ritkán jutnak hozzá. A napokban otthonában kerestük fel a háziasszonyt, aki elmondta, a szülei, nagyszülei is mindig sütötték a mindennapit, ő pedig nem szeretné megszakítani a hagyományt. Megtermelik a gabonát, mi több, amikor nem volt búzájuk, megvásárolták a lisztet, de a kenyérsütésről akkor sem mondtak le. A férje, Tóth Jenő közbeszól, a bolti kenyérből egy étkezéshez másfél sem lenne elegendő, de nem is szeretik az ízét, állagát, hiszen mint mondja, egy nap múlva meg van száradva, míg a felesége készítménye egy hét múlva is kenyér. Piroska elárulja, a családban a szombat a kenyérsütés napja, egyszerre 13 darab, egyenként három-három és fél kilós kenyeret süt, ugyanis néhány szomszéd is az ő kemencéjéből származó mindennapit fogyasztja, négy családot lát el kenyérrel. Régi, hagyományos kemencében sütöm a kenyeret, még a nagyszülőktől maradt meg, akárcsak a lapát, amivel kiveszem, miután megsült. Igaz, toldozott-foldozott, de talán egy új kemencében nem is sikerülne ilyen finomra. A faluban legtöbben a boltból vásárolják a kenyeret, akik még sütnek, azoknak hagyományos kemencéjük van. Pénteken este megszitálom a lisztet, elkészítem a kovászt. Ehhez teszek, élesztőt, sót, bizony ha a só kimarad, annál rosszabbat el sem lehet képzelni jegyzi meg a vicc kedvéért. Miután kiszaggatja, a tál alján maradt tésztát elteszi jövő hétre, a következő sütésnél ezt használja alapul. A háziasszony minden szombat reggel hajnalban kel, hétkor már dagasztja a kenyeret, majd hagyja kelni, ez idő alatt felhevíti a kemencét, majd két óra alatt meg is sül a méretes, vert héjú mindennapi – magyarázza Piroska, és hozzáfűzi, gyakran a kenyértésztából túrós, tejfölös lángossal is megörvendezteti családját.

A tejet nem adják a csarnokba

A Tóth család mezőgazdasági munkákból él, két tehenet, két tinót, ugyanennyi disznót tartanak. A tehenek napi 18-20 liter tejet adnak, ennek a nagy részét eladják a szomszédoknak, a megmaradt mennyiségből a háziasszony finom házi sajtot készít, egy kilóhoz tíz liter tej szükséges. A sajt egy részét is eladják. Férje úgy véli, nem éri meg a tejet leadni a csarnokba, mert túl keveset fizet érte a feldolgozó cég. A gazda szerint Backamadarason csökkenőben van azoknak a gazdáknak a száma, akik még tartanak tehenet, ahol van is, ott legtöbb öt-hat jószág van egy háztartásban. Turbák Zoltán polgármestertől megtudtuk, hogy a községben összesen 180 főt számlál a tehénállomány, ebből 100 állat a szentgericei gazdák tulajdonát képezi, Backamadarason közel negyven jószágot tartanak.

Egyre kevesebb igény mutatkozik a hámvarrás iránt

Piroska férje, Tóth Jenő a mezőgazdálkodás, állattartás mellett hámvarrással is foglalkozik. Miközben megmutatja munkáit, elmondja, régebb nagy igény mutatkozott a lovasszerszámok iránt, de manapság egyre kevesebben tartanak lovat, a mezőgazdasági munkát inkább traktorral végzik el az emberek. Emiatt a rendelések száma is egyre fogyatkozik, inkább javítanivalókal keresik fel a környékbeli lovas gazdák. Valójában senki sem tanított erre a mesterségre, gyerekkoromban is szerettem barkácsolni, varrogatni, én magam kísérleteztem ki az egyes technikákat, majd vásároltam egy hámszabógépet. A nyersanyagot Udvarhelyről, Kézdivásárhelyről szerzem be, a varrást kézzel végzem.