A kormányoldal azért, mert a jelek szerint az új egészségügyi kerettörvény, illetve annak várható hozadéka volt sokaknak az a bizonyos utolsó csepp a reformpohárban, az ellenzék meg abbeli igyekezetében, hogy vérbeli opportunista hullámlovasként próbál hasznot húzni e felháborodásból.
Népfürdőzés helyett izzadságban lubickolnak újabban a politikusok, a mostanság zajlott utcai demonstrációk nyomán. A kormányoldal azért, mert a jelek szerint az új egészségügyi kerettörvény, illetve annak várható hozadéka volt sokaknak az a bizonyos utolsó csepp a reformpohárban, az ellenzék meg abbeli igyekezetében, hogy vérbeli opportunista hullámlovasként próbál hasznot húzni e felháborodásból.
Ami kétségkívül jó, az a civil kurázsi feltámadása azon a szinten, amikor a hatalom lépéseivel elégedetlen adófizetők már spontánul is fellépnek saját érdekeik védelmében. Nem politikai parancsra, mint az a szakszervezetinek álcázott megmozdulásokon történt a közelmúltban. És kétszeresen is jó, hogy ez választási esztendő elején történik, mert abban biztosak lehetünk, hogy ezt az adást minden potenciális közéleti szereplőjelölt pontosan vette. Látszik ez a fogékonyság a hatalmi és az ellenzéki oldal cselekvéséből egyaránt.
Jelzésértékű lehet, hogy pont az egészségügyi rendszerben tervezett változások képezték a szikrát, mert a romániai társadalomnak már régebb ki kellett volna gyógyulnia az apátiából. Hogy csak néhány közelmúltbeli példát említsünk, a legutóbbi választási kampány hazugságáradata, a választási rendszer átalakítása, vagy az is hasonló reakciót érdemelt volna, hogy a kormány a nemzetközi hitelezők által diktált megszorításokon kívül képtelen volt érdemi receptet találni a gazdasági válság hatásainak kezelésére.
Később derül ki, hogy ez csak egyszerű jel-e, vagy netán valódi ébredés kezdetét láthatjuk. Mert például ha a hatalom vissza is vonta az egészségügyi kerettörvény tervezetét, az ellenzék már csak a saját szájízének megfelelően volt képes reagálni az eseményekre. Előrehozott választásokról beszélnek, de nincs a kezükben egy, a vitatottnál jobb törvénytervezet. Márpedig attól, hogy egyszerűen csak kicserélik a döntéshozókat, semmi nem lesz magától jobb máról holnapra. Nem elég leváltani a kormányt, ha nem kerül a helyére egy hozzáértőbb, a gondok maradnak. Nemcsak azt kellene a kormány értésére adni, hogy nem tehetnek bármit kedvük szerint a választóktól eredő hatalmukkal, hanem valahogy az ellenzéket is rá kell ébreszteni, hogy ne csak a húsosfazék melegségét vélje közeledni a spontán adófizetői felháborodás láttán. Mert amíg csak azt látja, a cirkusz marad továbbra is, de a sorsunk jobbra fordulását nem várhatjuk. Ezt a leckét kellő józansággal nemcsak az utcán, hanem a szavazófülkében is fel lehet adni a politikumnak, de addig az utcai tiltakozáson túl is kellene terjedjen a civil szerepvállalás.
