Bár még ködös a nagy európai gazdasági mentőakció sikere, a tervek mélyén ott rejtőzik egy nyereség esélye: ha valóban sikerül szigorítani a pénzügyi fegyelmet, és gyeplőt vetni a felelőtlenül költekező politikusok nyakába, az hosszú távon jól jöhet az európai, és köztük a romániai adófizetők zsebének és érdekeinek.
Bár még ködös a nagy európai gazdasági mentőakció sikere, a tervek mélyén ott rejtőzik egy nyereség esélye: ha valóban sikerül szigorítani a pénzügyi fegyelmet, és gyeplőt vetni a felelőtlenül költekező politikusok nyakába, az hosszú távon jól jöhet az európai, és köztük a romániai adófizetők zsebének és érdekeinek.
Érdemes tehát szorítani a kontinens politikusainak, akiknek a jelek szerint ha a józanság nem is, de legalább az adósságválság felgyújtotta a vészjelzőt az utolsó pillanatban, hogy iktassák csak törvénybe az uniós államokban a költségvetési politika szigorítását, és a szabályok lehetőleg drákói ellenőrzését. Ha lett volna ilyen szabály eddig, akkor például az anyaországban aligha lett volna 2002-ben száznapos szocialista osztogatás, nálunk pedig nem lehetett volna 2008-ban szinte a teljes választói réteget bér- és nyugdíjemelési ígéretekkel átverni, hogy csak a közelmúltból ismerős példákat hozzunk fel. De nem csak a keleti fertály, hanem a nyugat választott fejeiben sem volt, és még most sincs egészen rend, olyan értelemben, hogy egyelőre nincs válasz két kérdésre: először, hogy miért „szabad” eleve hiányos költségvetéseket készíteni, amikor az adók kivetésében, és a gazdaság serkentésében senki nem gátolja a kormányokat, másodszor pedig, hogy a felhalmozódott államadósságokat honnan gondolták törleszteni a döntéshozók.
Persze, ennek a gyeplőnek a gyakorlati haszna a választottak döntései következményeit viselő adófizetők számára nem garantált, és aligha mutatkozik meg hamarjában, mert ahhoz nem elég a szigor gyeplője, hanem hozzáértésre is szükség van. De a pénzügyi fegyelem szigorításának elvileg oda kellene vezetnie, hogy a politikum csakis az adópénzeket osztogathassa szét, mert akkor egyre inkább rá lenne szorítva, hogy a termelő gazdasági ágazatoknak kedvező törvényeket alkosson, és ebből idővel mind a magán, mind az állami szférában érdekelt adófizetőnek haszna származhat. Kezdetnek pedig legalább annyi java, hogy amikor legközelebb a szavazatára vadásznak, akkor már nem szúrhatják ki a szemét az államcsőd előszelét hordozó teljesíthetetlen ígéretekkel.
