Gondolatok a politikáról
Az utóbbi időben nehéz dolga van a politikát kedvelő idősebb generációnak.
Az utóbbi időben nehéz dolga van a politikát kedvelő idősebb generációnak. Míg az átkosban Keletről vették a példát, ki önként, ki kényszerítve, addig a lakosság majdnem egésze Nyugat felé tekintett, onnan várta a szebb jövőt. Sokan közülünk végleg távoztak, mind nyugati irányba. Országunkban a helyzet leegyszerűsödött. A jelentősebb politikai pártok, többek között az RMDSZ, valamint a lakosság a Nyugat lelkes híve, ami sajnos nem jár a várt életszínvonal kialakulásával. Ennél sokkal bonyolultabb a helyzet az anyaországban, ahol a kétharmados kormánytöbbség politikája nyomán egyre nagyobb a vita az unió és Magyarország között, és ennek következtében a lakosság egy részének bizalma is megingott Nyugatban. A Magyarországgal szomszédos országok magyarsága létrehozta érdekvédelmi szövetségeit, melyeknek különböző ideológiai felfogású személyek lettek tagjai.
A jelenlegi magyar hatalom ezen szövetségek meggyengítésére segített létrehozni olyan pártokat, amelyek teljes egészében a jelenlegi kormánypárt politikáját képviselik az illető országokban, ugyanakkor ezek szimpatizánsai az állampolgárság megszerzése után jelentős számú szavazóbázist jelentenek. E pártok legfőbb jelszava az autonómia, amely egybeesik az erdélyi magyarság, főleg a székelyföldiek akaratával. De ez a vágy hogyan valósul meg? Kinek a segítségével?
Vajon milyen támogatást, segítséget várhatunk Brüsszeltől, Strasbourgtól, akár Washingtontól, ismerve az ottani sajtó valamint hatóságok véleményét a mostani magyar kormány tevékenységéről. A leváltott, hazugnak, valamint kommunistának nevezett kormány jó kapcsolatokra törekedett Oroszországgal. Az akkori ellenzék e törekvést kommunista felfogásnak minősítette. Nemrégiben kitüntették az egykori orosz miniszterelnököt, aki jelenleg egy nagy energetikai ipari vállalat vezetője.
Talán a közeledés jeleként fogható ez fel. Talán innen jön a támogatás az autonómia megvalósításához?
Kacsó Ágoston
