Gombapárok 5.

Nem hiszem, hogy a kedves olvasók között lenne olyan természetjáró, aki erdei barangolásai közben ne találkozott volna a galambgombákkal.

Hánytató galambgomba (Russula emetica)

Nem hiszem, hogy a kedves olvasók között lenne olyan természetjáró, aki erdei barangolásai közben ne találkozott volna a galambgombákkal. Ezek lombhullató és fenyőerdők talaján több színben, színárnyalatban csaknem mindenütt megtalálhatók. Vannak kékek, sárgák, pirosak, fehérek, zöldek, barnák, szürkések, lilák és feketék. Sok közöttük a jó ízű, ehető gomba, de előfordulnak mérgező vagy fogyasztásra nem ajánlott fajok is. Egyeseknek élőhelyük, alakjuk és kalapszínük is megegyezik, így könnyen előfordulhat, hogy a jó ízű, piros kalapú, lápi, ráncos, ízletes nagy vagy aranyos galambgomba helyett a hánytató galambgomba kerül a konyhára. Szerencsére az ehető, illetve a nem ehető és mérgező fajok között van egy órási különbség: az előbbiek nyersen kellemes ízűek, míg a mérgező vagy nem ehető galambgombák íze égetően csípős. Ezért, mielőtt leszednénk és kosárba tennénk, minden gombát meg kell kóstolni. (A kalap széléből kiszakítunk egy csipetnyit, és megízleljük, majd kiköpjük.) Ennek a kötelező elővizsgálati módszernek nincs semmi utólagos, káros következménye, esetleg a csípős ízt még sokáig érezzük a nyelvünkön. Gyakorlott gombász általában kóstolgatás nélkül is meg tudja különböztetni az ehetőt a hozzá hasonló, mérgező gombától, de a fenti teszt így is mindenkinek ajánlott.

A zöld színű galambgombákat nem kell, nem szabad ízlelgetni, mert előfordulhat, hogy a kezdő gombász a szintén zöldes kalapú, halálosan mérgező gyilkos galócát kóstolja meg.

Piros galambgomba (Russula rozacea). Kalapja élénkpiros, de lehet sötétebb vörös vagy rózsaszínes is. Kezdetben domború, majd kiterül, és középen benyomottá, szélein kissé bordázottá válik. Lemezei eléggé sűrűn állók, fehéresen szalmasárgák. Tönkje hengeres, aránylag rövid, fehér, gyakran rózsaszínes árnyalatú futtatással. Húsa fehér, kemény, pattanva törő, nem csípős, néha a lemezek íze enyhén kesernyés. Hasonló tulajdonságok jellemzőek a lápi (R. padulosa), ráncos (R. vesca), ízletes nagy (R. alutacea), aranyos (R. aurea) galambgombára is. Az utóbbinak lemezein, tönkjén és kalapján kifejezettebb a sárgás árnyalat.

Hánytató galambgomba (Russula emetica). Többnyire fenyvesekben terem nyár elejétől késő őszig. Lomberdőkben inkább egy változata, a bükkös galambgomba (R. mairei) fordul elő. Alakra, színre igen hasonlítanak az ehető, jó ízű galambgombákhoz, de húsuknak puhább állaga, égetően csípős íze könnyen megkülönbözteti azoktól. Fogyasztásuk hányingert, gyomor-béltünetes rosszullétet okoz.