Gombapárok 4.

• 2013-07-16 15:29:05

• Málnási András

A következőkben az egyik legismertebb gombáról, az ízletes vargányáról (népi nevén hirib, medvegomba, mátégomba, pitonka) lesz szó.

A következőkben az egyik legismertebb gombáról, az ízletes vargányáról (népi nevén hirib, medvegomba, mátégomba, pitonka) lesz szó. Annyira népszerű és kedvelt, hogy mostanában már az Orange reklámtasakjain is vargányákkal találkozhatunk. Erdeinkben igen gyakori, nagyméretű, ízletes gomba, ami nem csak az amatőr gombászok kedvence, hanem azoké a gombagyűjtőké is, akik az utak mentén árulják, vagy a begyűjtőközpontokban értékesítik szerzeményüket. Ezt az értékes gombát gyűjtik tonnaszámra, és exportálják legnagyobb mennyiségben a külföldi vállalkozók. A gombagyűjtők olyan jól ismerik ezt a gombát és a hozzá hasonló, jó ízű ehető fajokat (bronzos vargánya, nyári vargánya, vörösbarna vargánya), hogy gyakorlatilag kizárt a gombamérgezés veszélye. A kezdő gombász viszont nagyon kell figyeljen, nehogy mérgező farkastinóru vagy sátántinóru kerüljön a kosarába.

Ízletes vargánya (Boletus edulis) Nagy termetű, vaskos gomba. Kalapja világosbarna, őzbőrszerű, vastag húsú. Csöves termőrétege kezdetben fehéressárgás, majd sötétebb zöldessárga. Tönkje halványbarna, többnyire hasas, tömör, felülete hálózatosan recés. Húsa a kalapban és a tönkben is fehér. Vágásra, törésre nem változtatja a színét a csöves rész sem. Ez a tulajdonság jellemző a fent említett három, ehető vargányafajra is.

Farkastinóru (Boletus calopus) Alakra hasonlít az ízletes vargányához. Domború kalapja szürkésbarna, agyagszínű. Termőrétege kezdetben citromsárga, idősebb korban olívzöld, nyomásra kékül. Tönkje általában hengeres, csak ritkán hasasodó, felső harmadán sárga, lennebb kárminvörös, hálózatos recével. Húsa halványsárgás színű, törésre, vágásra erősen kékül.

Sátántinóru (Boletus satanas) Gyakran hasasabb tönkű, mint ,,ízletes rokonai”. Kalapja fiatalon fehéresszürke, később okkeresen, bőrszínűen foltosodó. Csöves termőrétege kezdetben narancssárga, később a pórusok egészen vörösek lesznek. Tönkje gumós, narancsvörös, aprószemű vörös hálózattal. Húsa sárgás, vágásra mérsékelten kékül, a tönkben vörösre színeződik.

Az utóbbi két gombafaj fogyasztása után súlyos gyomor- és bélpanaszok lépnek fel. Bár hőkezelés után a méreganyag egy bizonyos része felbomlik, ettől a két gombától óvakodni kell!

A ,,boletus családban” még vannak vöröses tönkű és termőrétegű, kékülő húsú ehető fajták, de az összetévesztés elkerülése végett e sorok írója azt ajánlja a kedves olvasónak, hogy amíg nem ismerik tökéletesen ezeknek a fajoknak minden jellemző tulajdonságát, addig ne szedjenek olyan gombát, aminek vörös a tönkje és kékül a húsa.