Újra arról szólhatunk, és fényképpel is tanúsíthatjuk, hogy akik Budapesten felkeresik a Fiumei úti Nemzeti Sírkertet, Vida Árpád síremlékét méltó állapotban találhatják. Akadtak olyan marosvásárhelyiek, akik az anyaországba áttelepülve is szívügyüknek tekintik, hogy városunk fiatalon elhunyt, egykori nagy tehetségének emlékét a magyar fővárosban is megőrizzék. Vida Árpád festőművész 105 éve hunyt el. Jó, hogy sírhelye a koronavírus-járvány dacára sem maradt gazdátlanul. Virág György és felesége, Vera asszony időről időre jelzi, hogy eleget tett önként vállalt feladatának. Idézek legutóbbi levelükből:
„Végre beszámolhatunk arról, amiről általában évente kétszer szoktunk: sikerült elvégezni azt a »házi feladatot«, amelyet biztatásodra vállaltunk, Vida Árpád sírhelye rendben tartásának tavasszal esedékes munkálatait. Eddigi tapasztalatunk alapján ismét a begóniák mellett döntöttünk, előbb május 29-én megtisztítottuk a nagyon elszaporodott gyöngyvirág és gyomok által kialakult »szőnyeget« a sírhely körül, kiszedtük a télen át még részben megmaradt árvácskákat, előkészítettük a talajt, majd tegnap beültettük a begóniákat. Ezúttal több színt választottunk, a már ott talált és ősszel kimosott magyar zászlót is elrendeztük, a kis fenyőt meglocsolgattuk, és örömmel látjuk, hogy továbbra is jelentkezik új hajtásokkal, ha nem is olyan gyors a növekmény, mint azt szeretnénk…”
Köszönet nekik, de nyilván nem ez élteti vállalásukat. Persze örömmel nyugtáznánk, ha más elszármazottaktól is arról hallanánk, hogy maguk is megtapasztalnák az ilyen emlékhelyek gondozásának terhét és örömét. Akár a következő nemzedékeknek is továbbadhatnák ezt kihunyóban levő belső késztetést.
