Finna Sándor sokszínű látóhatára

Bútorkészítés, mezőgazdaság, turizmus

Szeme is, szíve is van a világ rezdüléseire, pontosan érzi, mikor minek van itt az ideje. A görgényszentimrei bútorkészítő közel három évtizede indította el vállalkozását, amellyel jelenleg 40–50 környékbelinek biztosít munkát. 

– 1992-ben kezdtünk a műhely építésébe a bátyámmal, Józseffel. Én akkoriban Magyarországon dolgoztam, onnan küldtem a pénzt a beruházáshoz. 1994 májusában nyitottuk meg a műhelyt. Régi bútorok restaurálásával kezdtük. Jó időszak volt, 15–16 embert tudtunk foglalkoztatni. Apró lépésekkel haladtunk előre. Pár év múlva észrevettem, hogy a bútorfelújítás kora letűnőben van, így 1998-ban elkészítettük az első új fabútorokat – idézte fel a kezdeti időszakot a vállalkozó.

– 2000-ben már a kínálatunk 70–80 százaléka új termékből állt – tette hozzá. – A bátyám 2008-ban, a gazdasági válság idején kilépett a cégből, így egyedül folytattam a munkát. A családra, persze, a továbbiakban is számíthattam, a mai napig segítenek, ha kell. A válságot annak idején valamennyire megéreztem, mert felkészületlenül ért. Úgy gondolom, ez ma már nem fordulhat elő. 

Minden darab különleges

– Milyen fából dolgoznak? – kérdeztük Finna Sándort.

– Fenyő-, cserefa-, dió- és cseresznyefabútorokat is készítünk egyebek mellett. Régebb, 1997-től 2010-ig erdőkitermeléssel is foglalkoztam, de beláttam, hogy mindent nem lehet. Így ma már megveszem a nyersanyagot a Maros és a Görgény völgyéből. A megrendelőink nyugati cégek – elsősorban Németországból és Belgiumból –, amelyek magánszemélyeknek szállítják ki a bútorokat: asztalt, szekrényt, vitrint vagy bármi mást.

– Találkozott-e különlegesebb igényekkel az évek során?

– Egyedi bútordarabokat készítünk, így mindenik különleges a maga módján. Lépcsősorra is kaptunk már megrendelést, amelyet egy zegzugos helyre kellett beépíteni. A megrendelő cég elküldi a tervrajzot, aszerint dolgozunk. Körülbelül három hét a konkrét munkafolyamat.

– A romániai piacon nincsenek jelen?

– Lassan nálunk is reneszánszukat élik a fabútorok. Igaz, sokan még mindig nagyon drágának gondolják ezeket a termékeket, pedig ez nem egészen így vagy, minőség, stabilitás szempontjából mindenképpen megérik az árukat. A kérdésre visszatérve, most már a hazai piacra is beléptünk, de elsődleges célközönségünk a nyugatiak.

– Mikor és kitől tanulta meg a mesterséget? – tettük fel a nagyobb időugrást igénylő kérdést.

– Kilencévesen a nagytatámtól, aki asztalos volt, aztán a szászrégeni 2-es számú iskolában, végül a nagyvilágban, többek között Franciaországban „loptam el” a szakmát.

Áfonyás és motorpálya

Finna Sándor jövőképe több lábon áll, hat éve ugyanis a mezőgazdasággal is megpróbálkozott.

– Amikor eljött az ideje, földet vásároltam. Epret és áfonyát termesztek, egyelőre két hektáron, de az elkövetkezőkben szeretném megtízszerezni a területet, ha uniós támogatással nem sikerül, akkor önerőből. Hatalmas, eddig kihasználatlan lehetőséget látok a hazai mezőgazdaságban. Az erdei gyümölcsök termesztésére kiváló ez a vidék, és a gazdálkodást össze lehetne kapcsolni a turizmussal. Az áfonyás köré egy krosszmotorpályát tervezek, ahol quadot is lehetne vezetni, emellett lovaglásra is biztosítanék lehetőséget. Ezek a programok idevonzanák a látogatókat, akik akkor már az áfonyából is vásárolnának – foglalta össze elképzeléseit a vállalkozó, aki külföldi útjain döbbent rá arra, hogy az erdélyi vidékek szépségét a svájci tájak sem múlják felül.

Akiknek Görgény Amerika

A vállalkozót két gyermeke, Róbert és Helga (akit június 21-i lapszámunk Hétköznapi történetek rovatában, a Hazahívó vonalak című írásban mutattunk be) támogatja az álmok megvalósításában. Mindketten belekóstoltak a külföldi életbe, Helga az oxfordi egyetemen, Róbert az óceánon túl próbált szerencsét, de végül mindketten visszatértek szülőfalujukba. A művészeti végzettségű, tehetséges lány a bútormodellek megrajzolásában segít édesapjának, a fiatalember egyebek mellett katalógust készített a termékekről az online térbe kényszerítő világjárvány idején, és a motorpálya ügyét is a szívén viseli. Neki Görgény Amerika – vonta le a következtetést az édesapa, aki sikeres üzletemberként is úgy gondolja, mindenben a lelki hozzáállás a legfontosabb, és az, hogy az önmegvalósítás vágyálmától hajtva ne feledkezzünk meg arról, kik is vagyunk igazán.