Fiatalos verssorok nyitották meg a 30. könyvvásárt

„…ma egy kicsit a világ közepe…”

Kisdiákok, felső tagozatos általános iskolások és licisták gyűrűje előtt tárult fel csütörtök délelőtt harmincadszorra a marosvásárhelyi könyvbirodalom. Az elmúlt években már megszokott – de korántsem szokványos, ezúttal is újat mutató – Színház téri villámmegnyitón André Ferenc költő, slammer két alkotását olvasta fel, amelyekből az elsőt kimondottan erre a jubileumi könyvünnepre írta még a nyáron, a rendezvény szervezőinek felkérésére.

„Verslábakon botladozva lettünk egy rímrendes család” – simultak egymásba a főként fiatalokhoz szóló, megannyi játékos utalást rejtő sorok, hogy aztán az egyik leglényegesebb gondolat is teret kapjon: „mert nekünk nemcsak a Vibe meg a pop meg a techno, de az irodalom is fesztivál”. Persze a minden korosztályt érintő üzenet sem maradt el: 

„…bárhogyan trappolsz, bárhogyan szaladsz is, magába szippant ez a Gutenberg-galaxis. Hát ne csak Freud felől ragadd meg álmaid, egyre magasabb a hegy, amire fölmásznál, mert most közöttünk tényleg élő klasszikusok járnak, ma egy kicsit a világ közepe a vásárhelyi könyvvásár” (Szókráter, avagy a Gutenberg-galaxis őrzői). 

Másodikként az I. erdélyi slam poetry versenyen legjobbnak ítélt alkotását olvasta fel a költő, majd a következő pillanatban nyílt is a vásárkapu. Hosszú sorokban igyekeztek a könyvillatú térbe a város különböző tanintézeteiből érkezett osztályok, köztük a Romulus Guga Általános Iskola IV. C-sei, akiket Kacsó Tünde tanítónő kísért el. Miközben a gyermekcsapat megrohamozta a bejárathoz legközelebb eső, meséskönyveket és ifjúsági regényeket szép számban kínáló standot, a pedagógust arról kérdeztük, mennyire bevett szokás az osztályukban a könyvvásáros élménygyűjtés. 

– Minden évben eljövünk, az egyik diákom el is árulta, hogy már alig várta ezt a napot. Két foglalkozáson is részt veszünk: egy író-olvasó találkozón, amin Kiss Lehel Csak egy mosolyt. Komitász című könyvét ismerhetjük meg, majd egy műhelyfoglalkozáson. Ugyanakkor az osztályból két csapat is benevezett az olvasójátékra, és az egyik továbbjutott a szombat délelőtti döntőbe. A többi gyereket is biztatom, hogy jöjjenek el aznap ők is a szüleikkel – sorolta Kacsó Tünde idei könyvvásáros tevékenységeiket, majd azt is megjegyezte, hogy sok tanítványa könyvet kér karácsonyra, és ilyenkor választják ki az angyaltól várt olvasnivalót.

A megnyitó után nemcsak a vásártér népesült be, hanem az irodalmi találkozók elkülönített színterein is beindult az élet. Az Underground teremben Makkai Kinga, a gyermekprogramok főszervezője 10-12 éveseknek tartott rendhagyó irodalomórát. Vendége Zágoni Balázs író volt, akit egyebek között az íróvá válás útjáról, ehhez kapcsolódó gyermekkori élményekről és arról is megkérdezett, hogy olyan szenvedélyes könyvgyűjtő-e, mint a diákközönség jelentős része. Ezzel egy időben az 1. számú próbateremben a Part Színházi Nevelési Műhely tartott interaktív foglalkozást kisiskolásoknak Sánta Yvette irányításával.

Mesébe illő időutazás Elek apó nyomában

A könyvünnep első délelőttjének egyik különleges programpontjaként Benedek Elek-emlékkiállítás nyílt az Irodalmi Kávézóban. A 165 éve született nagy mesemondó élettöredékeit felvillantó fotókat, számos jelentős munkáját – köztük a Cimbora gyermeklap egy eredeti példányát – és legutolsó levelét is bemutató tárlatról Elek apó ükunokája, a kiállítást életre hívó Bardócz Orsolya szólt a jelenlevőkhöz.

– E rendhagyó kiállítás kiemelt célja, hogy közel hozza a legnagyobb magyar meseíró, újságíró, lapszerkesztő munkásságát. (…) Nincs magyar író, aki testben, lélekben annyira rabja lett volna a szülőfalujának, mint ő. (…) Elek apó szülőfaluját úgy jellemezte, hogy ott erdő, mező, hegy, völgy, minden mesél. A mesék földje ez – hangzott el a tárlatnyitón, majd a leszármazott arra hívta fel a figyelmet, hogy Benedek Elek „egész életében azért küzdött, hogy a népnek – és kiemelten a gyermekeknek – a lehető legtöbb és legmagasabb színvonalú irodalmat adja. Könyvei minden magyar gyermek könyvespolcán ott vannak, és minden magyar gyermek szívében, tudatában, szerte a nagyvilágban.”

Bardócz Orsolya egy mozgó múzeumként határozta meg a közel húszéves munka eredményeként összeállt értékes gyűjteményt, amelynek a fontosabb elemei láthatók a könyvvásáron nyílt kiállításon. Az ükunoka is Kisbaconban, a nagy mesélő szülőfalujában jött a világra, és az ő meséin nőtt fel, így kezdte el nemcsak azokat és Elek apó verseit gyűjtögetni, hanem a személyes tárgyait, fényképeit is. 

– Az első eredeti fotókat és könyveket nagymamámtól kaptam, aki Benedek Elek tizedik unokája volt. A faluban is érdeklődtem régi mesekönyvek és kalendáriumok után, majd antikváriumok, bolhapiacok és árverések következtek, ahol igazi kincsekre bukkantam, de távoli rokonoktól is kikerült pár érdekes könyv és egyéb tárgy – mondta a leszármazott. 

A megnyitó után a nagy meseíró ükunokája végigvezette hallgatóságát a tárlaton, amely az Irodalmi Kávéház mellett a színházi előtér egy felsőbb szintjén is várta, várja a látogatókat. Elek apó dolgozószobája, a budapesti Kálvin téri református templom, ahol Fischer Máriával házasságot kötött, a székelyudvarhelyi református kollégium, diákéveinek színhelye a századfordulón, Rózsa, a legkisebb lánya, egy székelyföldi felolvasókörút pillanatképe és még megannyi kincset érő fénykép csodálható meg ezen a kiállításon, ahogy számos évszázados meséskönyv és Benedek Elek gyermeklapjai – egyebek mellett a Jó Pajtás és a „jó gyermekek képes hetilapja”, a Cimbora – is. Mindenkinek érdemes belépni a könyvünnep idején ebbe a meseszép mikrouniverzumba, ahol a nagy meseíró utolsó, Szentimrei Jenőhöz írt levele is megőrződött, végén a zárszóval: „fő, hogy dolgozzanak… ”