Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-09-02 15:00:00
Tele van a média sikertörténetekkel az utóbbi napokban annak kapcsán, hogy véget ért a helyreállítási terv (PNRR) végrehajtási időszaka. Leltározzák a befejezett vagy félbemaradt beruházásokat, számolgatják, hogy mennyi pénzt sikerült lehívni. Viszont a lódítás is nehezen megy, közben pedig egy szó sem esik arról, amiről a legtöbbet kellene beszélni: hogy a megszerzett pénzt milyen eredménnyel költöttük el.
Azoknak lett igaza, akik az alap indításakor arra tippeltek, hogy az országnak a pénz felét sem sikerül megszerezni: a kezdeti keret 29,5 milliárd euró volt, ebből a jelenlegi, még nem végleges adatok szerint 13 milliárdot hívtunk le. A mostani sikersztorikban nagyvonalúan elhallgatják, hogy az eredeti keretet menet közben levágták 20,1 milliárdra, mert nem teljesítettük a vállalt feltételeket, és ehhez a megnyírt összeghez viszonyítják a mostani sikerbeszámolókat. Papíron nem mutat rosszul az a bizonyos 65%-os lehívási arány, de a száraz valósághoz nem sok köze van.
De van itt a statisztikai bűvészmutatványoknál sokkal rosszabb is. Az, hogy a beszámolókban szó nem esik arról, hogy a megszerzett pénzeket milyen hatékonyan használtuk fel, és azok a befektetések, ahova ezek az összegek mentek, milyen hasznot fognak a jövőben hajtani. Ez kéne a figyelem középpontjában legyen, abból kiindulva, hogy ez lett volna az egész újjáépítési alap lényege. A PNRR-t 2021-ben azért indították el, hogy a pandémia által okozott gazdasági kárt helyreállítsák, és az uniós tagállamok gazdaságát ellenállóképesebbé tegyék a hasonló sokkhatásokkal szemben. Szóval a lehívási százalékok helyett inkább azt kellene firtatni, hogy miként erősödött a gazdaság ezekből a pénzekből, de félő, hogy erről az oldalról nézve a siker még halványabb, mint az eredeti kerethez viszonyított egyharmados lehívási arány. Csak egy példát nézve ebben az összefüggésben, a hazai energiaügyi miniszter nemrég rádöbbent arra, hogy a déli szomszédok, a bolgárok vastag milliókat keresnek azzal, hogy a PNRR-ből építettek akkumulátortelepeket, és tárolni tudják a napelemekből olcsón előállított áramot, amit drágábban adnak tovább, miközben nálunk senki nem foglalkozott komolyabban a tárolókapacitások kérdéskörével. Nem vitás, hogy az ezekből a pénzekből elvégzett többezernyi munkálat számtalan helyen sokak számára jelent majd előrelépést, de ahogy a programot lebonyolították, és ahogyan most beszélnek az eredményeiről, úgy tűnik, a hozzáadott haszon nem az első helyeken szerepelt a döntéshozóknál a fontossági sorrendben.
És ennek komoly következménye lesz a továbbiakban is. Ugyanis, ha jól tudjuk, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetben van, ez mostantól fokozódni fog, mert a PNRR lejártával elapad évi több milliárd eurónyi közvetlenül érkező tőke, ami az utóbbi években több-kevesebb sikerrel felszínen tartotta az államkasszát. Ezeket az elmaradó pénzeket jövőtől adókból és illetékekből kell pótolni, ha nem figyeltünk arra, hogy az alapból beruházott pénzeket hasznot is termelő beruházásokra fordítsuk.