Holnap van a fehér kendő napja. Nem tartozik az ismert emléknapok közé, pedig kevés olyan egyszerű jelkép létezik, amelynek jelentését ennyire kevéssé kell magyarázni. Szimbólumként a fehér kendő azt jelenti: elég volt. Tegyük le a fegyvert. Fejezzük be a harcot.
A történet Georgiából, a régi Grúziából ered. Egy ottani, a régmúltból eredő hagyomány szerint, ha a harcoló férfiak közé egy nő bedobta fehér kendőjét, a küzdelmet azonnal abba kellett hagyni. Ezt a jelképet elevenítette fel 1993-ban Keti Dolidze georgiai filmrendező, amikor a háborús konfliktusok idején arra szólította fel az asszonyokat, hogy fehér kendővel vonuljanak az utcára, és követeljék a harcok befejezését. A felhíváshoz ezrek csatlakoztak, a fehér kendő pedig a fegyverszünet, a megbékélés és a háború elutasításának jelképévé vált. Magyarországon 1994-ben jelent meg a kezdeményezés, ám az emléknap pontos dátumát illetően a források nem teljesen egységesek: sok helyen szeptember 24-én, másutt szeptember utolsó vasárnapján tartják.
Harminchárom év telt el azóta, és nehéz lenne azt állítani, hogy a jelkép elvesztette aktualitását: több mint négy éve tart az orosz–ukrán háború, a Közel-Kelet konfliktusai újra és újra fellángolnak, és a világ számos, címlapokra ritkábban kerülő pontján ma is fegyverek döntik el azt, amit az emberek tárgyalóasztal mellett nem tudtak vagy nem akartak rendezni. A háború pedig a térképeken ábrákkal és jelekkel feltüntethető ugyan, de valójában nem ezekből áll – hanem olyanokból, akik nem térnek haza, gyerekekből, akiknek a szenvedés válik meghatározó emlékükké, és családokból, amelyek életében egyetlen lövés következménye évtizedekig megmarad. A fehér kendő szimbólumként nem a győzelmet jelenti, nem arról szól, hogy kinek van igaza, és nem választ oldalt sem. Az akaratot jelképezi: hogy legyen végre vége!
Magyarországon az elmúlt évtizedekben a fehér kendő jelentése tovább bővült, egyes megemlékezések szerint a háborúk áldozatai mellett az elhurcoltak, kitelepítettek és internáltak emléke is kapcsolódik hozzá, máshol a bántalmazott nők és a családon belüli erőszak elleni kiállás jelképeként jelenik meg. Egyik sem áll valójában távol az eredeti jelentéstől, mert a fehér kendő mindkét esetben ugyanazt szimbolizálja: eddig és ne tovább, hiszen nincsen rajta címer, jelszó vagy politikai programkivonat. Egy darab fehér vászon csupán, amely asszonyok kezében jelent meg a harcoló férfiak között. És éppen ezért minden nyelven érthető.
Holnap, a fehér kendő napján érdemes arra is gondolni, hogy több mint harminc évvel az első georgiai megmozdulás után még mindig vannak helyek a világon, ahol szükség volna valakire, aki a harcolók közé dobja azt a kendőt.
És még inkább arra, hogy legyen, aki meg is áll miatta.
