Valószínűleg jövő évtől lesz alkalmazható az orvosi műhibákra vonatkozó új törvény, amelyet a szakemberek jelentős előrelépésként könyvelnek el a jelenleg érvényben levő jogszabályhoz viszonyítva.
Valószínűleg jövő évtől lesz alkalmazható az orvosi műhibákra vonatkozó új törvény, amelyet a szakemberek jelentős előrelépésként könyvelnek el a jelenleg érvényben levő jogszabályhoz viszonyítva. Az új malpraxis-törvénytervezet júliusban egy hónapig volt közvitára bocsátva, a módosító javaslatok egy részét bevették a törvénytervezetbe, amelynek hamarosan végső formát kell kapnia ahhoz, hogy legalább 2014-től kezdődően érvénybe léphessen.
Az új malpraxistörvény, amelynek „ötletgazdája” forrásaink szerint dr. Raed Arafat államtitkár, a betegek szempontjait hangsúlyozottabban képviseli, ugyanakkor számos kérdésben pontos, átlátható kritériumrendszert állít fel. Míg a korábbi – még érvényben levő – jogszabály azáltal, hogy a panaszbenyújtást, esetvizsgálatot komoly összegű illetékek befizetéséhez kötötte, szinte ellehetetlenítve a páciensek azon jogát, hogy kártérítést kapjanak az egészségügyi szolgáltatótól vagy a műhibát elkövető orvostól, az új törvény eltörölné a különféle illetékek befizetését, a szakértők, elemzők honoráriuma pedig a biztosítótársaságra hárulna, kivéve, ha a panasztevő saját maga is szakértőt fogad. A páciensnek ugyanakkor joga van hozzáférni az esetével kapcsolatos összes orvosi irathoz, továbbá a permegelőző békéltető eljárás során mediátorhoz is fordulhatnak a konfliktusban levő felek. Lényeges szempont, hogy a békéltetési idő nem haladhatja meg a 6 hónapot, így várhatóan a műhibaperek a jövőben nem húzódnak el évekig, és a malpraxisbiztosítás a megkötésétől visszamenőleg 3 évre fedezi az esetleges kártérítéseket, ha megállapítják a műhibát.
A legfontosabb talán mégis az, hogy a jogszabály definiálja az orvosi műhiba-eseteket, tisztázza a betegek tájékoztatásának, a kötelező orvosi ellátásnak valamint az orvos–beteg kapcsolat megszakításának a feltételeit, mondhatni tehát, hogy tiszta vizet önt a pohárba. A másik – a biztosítói – oldalon azonban érdemes lenne jobban elidőznie a törvényalkotónak, hiszen a jelenlegi tervezet szerint ugyan a páciensek mentesülnek a különféle illetékek befizetése alól azáltal, hogy a biztosítótársaságokra hárul a szakértői elemzések költsége, ám ennek várhatóan az lesz a következménye, hogy e társaságok igencsak felsrófolják a biztosítások árát. A mediátorok által követelhető összegek esetében is érdemes figyelni, hiszen mindez egy adott pillanatban a beteg zsebére megy. Másfelől nem tiszta, hogy kötelezővé teszik-e a kórházak számára a jól meghatározott minimális értékű biztosítások megkötését, ki követi a törvény betartását. Napjainkban ugyanis gyakran a műhibaperek során derül ki, a vétkes orvos munkáltatója elmulasztotta kifizetni a malpraxisbiztosítást, a pert nyerő betegnek nincs miből kártérítést fizetnie, számláit zárolják, így veszélybe kerül a betegellátás a szóban forgó kórházban. És nem utolsósorban: érdekes lesz az a kormányhatározattal megállapításra kerülő százalékarány, ami az orvos munkáltatójára hárul a megítélt kártérítés címen. Talán mégiscsak sikerül európai színvonalon rendezni a malpraxis eseteket Romániában is?
