Erről jut eszembe
2012-07-31 15:36:27
- Nagy Miklós Kund
Lezajlott a népi bajrám. A Trónok harca folytatódik. A klónok sarca az egeket súrolja. Csakis a mi kárunkra, természetesen. Dante pokla semmi ahhoz képest, ami ezután következhet. Régi meg újabb Eszement Freddyk próbálják ki a gyakorlatban, hogyan lehet lopni egymilliót, tízet, százat, akármennyit! Büntetlenül.
Lezajlott a népi bajrám. A Trónok harca folytatódik. A klónok sarca az egeket súrolja. Csakis a mi kárunkra, természetesen. Dante pokla semmi ahhoz képest, ami ezután következhet. Régi meg újabb Eszement Freddyk próbálják ki a gyakorlatban, hogyan lehet lopni egymilliót, tízet, százat, akármennyit! Büntetlenül. Kinek hogyan tegyenek tisztességtelen ajánlatot. Tombol a gengszterrománc, dúl az elemi ösztön a balkáni vadnyugaton. És vadkeleten… Csupa film a világ. A teljes romániai valóság filmcímekbe csomagolható. Vagy szappanoperákba, alpári tévés showk-ba. „Ezek megőrültek!”… ömlik ránk esténként a bornírt baromság. Fejvesztve zongorázunk tovább a távirányítón. De az egésztől csak egy lépés a politika. És nem meredek a társítás. Van azonban egy lényeges különbség. Ha a film, a tévéműsor nem tetszik, bármikor otthagyhatjuk, kikapcsolhatjuk a készüléket, eltávolíthatjuk szemünk elől az Aranymálna- vagy Citrom-díjjal lejáratott producereket, rendezőket, szereplőket. Ugyanezt a politikusokkal, országvezetőkkel nem tehetjük. Vagy ha mégis, jön másik! Ugyanolyan, vagy még rosszabb. A népszavazás is ezt a helyzetet képezte le. Rossz és még rosszabb között választhattunk. Hogy melyik az egyik, illetve a másik, ma sem tudom megmondani. Egyelőre maradt az elnök. De tényleg, jó az nekünk? Hinni lehet abban, hogy a honi és külhoni magyarság igaz, nagy barátja ő, és kiérdemelte a támogatásunkat? Szerintem csak abban lehetünk biztosak, hogy akkor mondott igazat, akkor beszélt teljes meggyőződéssel, amikor többször is kijelentette, ugyanolyan autonómiát akar a Székelyföldnek, mint Olténiának, olyan régiók létrehozását szorgalmazza, amelyekbe egymástól szétszakítva olvasztanák be a székelyföldieket. Vagy akkor, amikor az életszínvonal drasztikus csökkentésében talált megoldást a válságból való kilábalásra. Ő bizony huncut egy ember! És az ellenlábasai? Még huncutabbak. De mit használok én ilyen szelíd, kedves kifejezéseket?! Pontosan olyanok, amilyeneknek ön gondolja őket, kedves olvasó. Ebből pedig elképzelhető, mennyire zűrös, bizonytalan, nehéz hónapok következnek, egyelőre a parlamenti választásokig. Mert továbbra sem az lesz a fontos, hogy az ország kritikus gazdasági állapotára, szociális gondjainak orvoslására összpontosítsanak, hanem egymás lejáratására, megbuktatására koncentrálnak majd. És ha mindkét félnek egyaránt felhasználható közellenségre lenne szüksége, kéznél leszünk mi, magyarok, akik most „felmutattuk igazi arcunkat” és „félázsiaiként” bojkottáltuk a „demokrácia európai intézményét”, a referendumot. Egyébként tudjuk, egymásra mutogatásért, vádaskodásért, mellébeszélésért az erdélyi magyar s az anyaországi pártoknak sem kell a szomszédba menniük, most viszont minden eddiginél fontosabb lesz a józan, indulatoktól mentes, megfontolt politizálás, hogy megőrizhessük a parlamentben a magyarságot megillető, kellő létszámú és színvonalú képviseletet. A kialakult szituációt biztos alaposan elemzik a napokban az arra hivatottak, és a tanulságokat is levonják majd, de arra különlegesen ügyelni kell, nehogy még jobban egymásnak ugrasszanak azok, akik egysége megbontásában igyekeznek gyengíteni az erdélyi magyarságot, bárhonnan indulnának is megtévesztő köntösbe öltöztetett próbálkozásaik.
