Ki nyer ma? Jó kérdés, szokták mondani többnyire azok, akik nem tudják a választ. Tényleg: ki nyer ma? Az egészségügyiek? A pedagógusok? A zöldek? A fanyűvők? A postások? Az állatbarátok? A kutyaellenesek?
Ki nyer ma? Jó kérdés, szokták mondani többnyire azok, akik nem tudják a választ. Tényleg: ki nyer ma? Az egészségügyiek? A pedagógusok? A zöldek? A fanyűvők? A postások? Az állatbarátok? A kutyaellenesek? Annyi a tiltakozó és az ellentüntető, az ütő és visszaütő, hogy felsorolni sem lehet, ki mindenki pályázik valamiféle győzelemre. Persze, a fordítottjával is hiába próbálkoznánk. Nem tudnánk maradéktalanul felsorolni, hogy ki nem nyer. Ma, holnap, holnapután. Ezt aztán éppen nem. Ahogy a dolgok kinéznek, tulajdonképp mindenki vesztes Romániában. A biztos győztesnek látszó hatalombeliek és a pénzmágnások éppúgy, mint mi, többiek, divatos szóval lúzerek. Valahogy úgy van ez kitalálva, hogy senki se érezze biztonságban magát. Valószínű, hogy ebben túlzok, tudatosságot kölcsönzök valakiknek, akik mintha az egész kotyvalékot, amit mai román társadalomnak nevezünk, előre megtervezték volna. Holott bizonyára önmagától alakult ilyenné az ellenőrizhetetlennek tűnő összevisszaság, a káosz, ami egész életünkre rátelepedett. De megvan az a rossz szokásunk, hogy mindenben valamilyen törvényszerűséget keresünk. Vagy ellenkezőleg: valamiféle lehetetlent, képtelenséget. Minél képtelenebb, annál jobb. Így terjednek a különféle összeesküvés-elméletek, amelyek a világhálót is elárasztják, a világkatasztrófa- előrejelzések, a világvége-jóslatok. Amelyek azt is jelzik, hogy az egész földgolyót belengi a nagy bizonytalanság. Mi azonban maradjunk a magunk kisebb vizeinél. Ezek is lehetnek eléggé borzongatóak, félelmetesek. A szuperföldrengésnek, amellyel mostanában riogatják a népeket, van is némi alapja. Főleg az épületek siralmas állapota, a közbiztonságiak technikai felkészületlensége miatt. Tele van ilyesmivel a média. A napokban előkotortak olyan sci-fis jelenségeket is, amelyekkel bátortalanul ugyan, de már az átkos rendszerben is foglalkozott a sajtó: honi ufós, repülő csészealjas jelenléttel próbálták ámítani a köztudatot. Nyilván bulvárosabban, mint annak idején, külföldi lapokra, hírügynökségekre is hivatkozva igyekeztek feltupírozni a rejtelmeket, amelyek állítólag elárasztják a Kolozsvár melletti bácsi erdőt illetve a Hóját. Irigyeljük, hogy ez is a kincses városhoz köthető és nem Vásárhelyhez? Ne irigyeljük! Annyi bődületes dolgot próbál lenyeletni velünk az itteni városvezetés, annyi negatív szenzációt produkál, hogy nincs szükség a döbbenethez világűrbeli látogatókra. Mintha a helyi hatalom maga lenne földönkívüli. Pedig csak azt bizonygatja egyre sűrűbben, hogy magán kívül cselekszik. És pöffeszkedik, mert úgy érzi, ő nyer ma. De más szelek fújhatnak holnap, holnapután. És akkor már hiába gondolja, hogy megmenti a süllyesztőtől a mi zsebünkre menő mai játéka, muzsikája.
