Itt van ez az eszkimó nyár. Mit kezdjünk vele? Élvezzük, ami kellemes belőle, ki tudja, meddig marad még. Amúgy is annyi rossz kerülget.
Itt van ez az eszkimó nyár. Mit kezdjünk vele? Élvezzük, ami kellemes belőle, ki tudja, meddig marad még. Amúgy is annyi rossz kerülget. Ezt a mai nap hivatalosan is eszünkbe juttathatja, hiszen több mint negyedszázada október második szerdája a természeti katasztrófák világnapja. Akárha a föld is tudná, hogy ilyenkor illik valami különlegeset produkálnia, rengésekkel jelezte jó előre, rajta ne múljék, ő kész mindenre. Sokakat kellőképpen meg is ijesztett Romániában, noha ez az ország hosszú ideje felkészítette népét a katasztrofális helyzetekre. Nyilván nem a természeti csapásokra gondolok. Azok bárhogy, bármikor érkeznek, az illetékeseket váratlanul érik. A lakosságot is, de az már annyi megpróbáltatáson átesett, hogy különösebben nem rendül meg az ilyesmitől. Az össznépi megnyilatkozásokra hivatkozom, persze, külön-külön mindenkit megvisel a maga drámája. A Vrancea környékiek biztos jobban megrémültek a vasárnapi földmozgástól, mint a nagybányaiak, de talán még inkább megrettentek a Galac környékiek, akik az utóbbi két hétben több mint száz rengést észleltek. Nem voltak erősek, de akkora hatásuk bőven lehetett, hogy tönkretegye az emberek idegeit. A médiában is lejátszották, milyen félelmetes zajok, zörejek hallatszottak a föld mélyéből. A szakértők nem találtak meggyőző, megnyugtató magyarázatot a jelenségre. Sőt, tekintélyes szeizmológusok olyasmit jósolnak, hogy a nagy, valóban rendkívüli erejű földrengés még ebben az évben bekövetkezhet! Ami a bukarestiek számára a legfenyegetőbb. Meg is lehetnek rémülve szegények. De azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy az esetleges katasztrófa pusztításait megelőzzék, káros következményeit minél minimálisabbra csökkentsék, nem emésztik magukat az aggodalomtól. Legalábbis semmi jelét nem adják, hogy ilyen gondjaik volnának. Úgy tűnik, más dolgok sokkal jobban aggasztják őket. Például az, hogy recseg-ropog a kormánykoalíció, ingadoznak a bársonyszékek, kártyavárként dőlhetnek össze a hatalmi egyezség- és egyezménytákolmányok s az azokat fenntartó szerkezetek. Nem az okoz fejfájást a vezető politikusoknak, hogy csökken az életszínvonal, és rendre minden vonatkozásban kiderül, hogy leghátul kullogunk a világstatisztikákban. Nem olyasmin törik az urak a fejüket, hogy miképpen védjék ki egy elhúzódó amerikai pénzügyi válság ide is begyűrűző hatásait. (Egyébként erre is gondolhatnának, elvégre ma van Amerika felfedezésének a napja.) Az országszerte rendszeressé vált tiltakozó akciók sem látszanak izgatni őket. Egymással, a kedvező pozíciókért folytatott harccal, egyéni és csoportos érdekküzdelmekkel vannak elfoglalva. És az istenadta nép? Vele majd holnap is ráérnek foglalkozni. Október 10. a lelki egészség világnapja. Az alkalomhoz illő hangzatos üzenetekkel, taktikusan szemezgetett, bőségesen szétszórt, megtévesztő statisztikai adatokkal pár óráig csillapítgatni lehet a zaklatott kedélyeket. És ha nem? Egy megoldás biztos, az mindig beválik itt a Balkánon: előránthatják újra a magyar kártyát. El sem tették tulajdonképp, mert minek! Ez a hónap bővelkedik olyan eseményekben, amelyekkel a többség figyelme csalhatatlanul elterelhető majd a társadalom megannyi más bajáról. Magyarok, vigyázzunk a provokációkra!
