Csitulóban a legújabb brit trónörökös világrajövetele körüli hisztéria, az élet és a média uborkaszezonban is képes az előzőeket pár nap után feledtető világszenzációkat kreálni.
Csitulóban a legújabb brit trónörökös világrajövetele körüli hisztéria, az élet és a média uborkaszezonban is képes az előzőeket pár nap után feledtető világszenzációkat kreálni. Minden lehetséges és lehetetlen dolgot elmondtak, leírtak már a cambridge-i újszülöttről, volt mit megjegyeznünk róla. Nekem még ma is az jut eszembe, amit néhány központi román lap sietett közzé tenni: György a hírhedt havasalföldi fejedelem, Vlad Ţepeş távoli leszármazottja. Ezt néhol még részletes családfával is illusztrálták. A mi erdőszent-györgyi Rhédey Klaudiánk is rajta van az egyik ágon. Az ő és utódai kapcsolatát a brit trónnal jobban ismerjük. De a szóban forgó vezető laphíren elméláztam, a szegény kisherceget meg is sajnáltam. Ilyen kicsi, ártatlan és máris Dracula! Rossz ómen. Ámbár nem vélekedik mindenki így. Ha jól tudom, városunk polgármestere éppenséggel azt gondolja, hogy ez, a világszerte milliókat megborzongató név illetve az ősvámpír, meg a hozzá fűződő minden egyéb, akár fel is lendíthetné a térséget. Jó brand, tömegvonzó márkanév ez. A segesvári középkori fesztiválról évek óta nem is hiányzik, az idei rendezvényen is élet/halál/hűen megelevenítették az ott született kegyetlen vérszívót. Persze, a történelemmel valóban tudományosan foglalkozók sok mindent másképp látnak, mint a mindenféle szenzációs állításokkal, áltudományos újdonságokkal, régiségekkel manipulált köztudat. De nem érdekesebb egy mégoly hihetetlennek is tűnő nagyotmondás, mint egy dokumentumokkal, adatokkal alátámasztott, szürke tény?! A rendkívülire mindig jobban odafigyelünk. Márpedig gátlástalan nagyotmondó bőven akad ezen a tájon, nyilatkoznak is nyakra-főre. Közvetlen közelünkben és távolabb is. Az egyik épp a minap volt újratöltve. Úgy, hogy kiütötte a másikat. Igen, Funarra célzok, aki egykori barátját, egy ideje esküdt ellenségét, C.V. Tudort billentette ki a Nagy-Románia Pártból s ült a vezetői nyeregbe. Mindketten bődületes dolgokat képesek kijelenteni. Hitelt érdemlő lapban olvastam, hogy a múltkorjában, amikor még nem voltak ilyen halálosan ellenséges viszonyban, azon vesztek össze, hogy Funar azt állította, Jézus dák volt. Ez még Vadimot is sokkolta. Talán azért, hogy nem neki jutott hamarabb az eszébe? Ez is könnyen előfordulhat. Én viszont arra gondolok, hogy magyar körökben is egyre gyakrabban hallok őstörténetünkre vonatkozó olyan
„szenzációs” kijelentéseket, amelyeknek hitelt adva, magunk is nevetségessé válhatunk. Szomorú lenne, ha történelmi tudatunkat az ilyenszerű nagyotmondások kótyagosítanák fellegjáróvá. A jelenség azért is terjedhet, mert késnek a témát tényleg tudományos igénnyel feldolgozó, de olvasmányosan megírt, szerkesztett, könnyen hozzáférhető kiadvá-nyok. Olyanok, amelyek alapján a vitás kérdéseket is megvitathatják a szakemberek, és a laikus közönség is kellőképpen felvértezheti magát reális történelmi ismeretekkel. Tudjuk, készülőben például a székelység történetét összefoglaló háromkötetes fontos munka. Sőt már olyasmi is hírlik, hogy szélsőségesek élesítik késeiket, hegyezik capináikat a mű ellensúlyozására. Nyilván képletes a beszéd, az viszont valós és logikus elvárás, hogy mindkét fél részéről legyen minél több olyan értékes és elfogadható tanulmánykötet, amelyek alapján végre érdembeli, tisztázó dialógust folytathatnak az arra hivatottak. Noha kedvünkre lehetnek az ilyen-olyan világelsőséget jelző
„bülbül szavú rózsák”, az Ádámig és Éváig visszamenő újabb
„felfedezések”, az elfogult, öntömjénező, világmegváltó hőbörgések sehova se vezetnek. Legfennebb a tévutak kikövezését segíthetik.
