Az érettségi mellett a másik nagy országos ki mit tud, a VIII. osztályt végzettek képességvizsgája is zajlóban. Vajon az idei eredmények is olyan siralmasak lesznek, mint a tavalyiak, meg az azelőttiek?
Az érettségi mellett a másik nagy országos ki mit tud, a VIII. osztályt végzettek képességvizsgája is zajlóban. Vajon az idei eredmények is olyan siralmasak lesznek, mint a tavalyiak, meg az azelőttiek? Mitől lennének jobbak?! Nem az oktatás minőségét javították, nem a tanuláshoz, tanításhoz, képzéshez való általános hozzáálláson próbáltak változtatni, a vizsgafegyelmet szigorították, az ellenőrzést, a megfélemlítést fokozták a képességfelmérőkön. Ha ez egyáltalán sikerült az illetékeseknek. Jogos a kétely, mert egyfelől bármilyen kamerával, bármiféle csodakészülékkel próbálnák kizárni a csalást, mindig akadhat a hatóságinál performansabb kütyü, amellyel az ellenőrök éberségét ki lehet játszani. Másfelől, honnan annyi drága, modern szerkentyű, hogy minden iskolába jusson belőlük? A tanügy anyagi helyzetével mindenki tisztában van. És különben is, nehéz ma már bármivel is megfélemlíteni a fiatalokat. Pedig a vizsgaszervezők többször kijelentették, elmélyítették a köztudatban: a csalás szándékát is büntetik, megtorolják! A csalni akaró nebulókat kizárják a megmérettetésből. Nocsak! Van egy terület, ahol más az úzus, mint a társadalom egészében. Felsőbb szinteken, társadalmi léptékben, politikai vonatkozásban ritkán van komolyabb következménye a csalásnak. Pedig csalnak ám derekasan, az esetek kis hányadát se győzi feltárni a média! És ha ki is derül valami, pár nap múltán átsiklunk fölötte, mintha mi se történt volna. Lett abból kézzel fogható kára a kormányfőnek, hogy bebizonyosodott, tényleg plagizált? Elbukott az ellenőrzésen, na és?! Persze ez csak egyetlen példa a csalásrengetegből, és olykor-olykor van, akit meg is büntetnek ilyenszerű vétkekért. De ha a csalás, a szélhámosság, a hatalommal való visszaélés, a befolyással való üzérkedés olyan bocsánatos bűn ebben az országban, hogyan várjuk el a diákoktól, akik ebbe a szellembe születtek bele, hogy ne ügyeskedéssel, ne puskázással, más, hasonló eljárásokkal próbáljanak érvényesülni a megmérettetéseken? Különben eléggé fura dolog ez a nyolcadik utáni képességfelmérő. Akinek nem sikerül átmenő jegyet szerezni, az is mindenképpen folytatja még két évig, hiszen tíz osztály a kötelező. Legfennebb egy kevésre taksált oktatási egységben. A felnőttek többsége ilyen megmérettetéssel se találkozik a továbbiakban. Amikor valakit egy bizonyos beosztásba helyeznek, a legritkábban az adottságai a döntőek, nem az a fontos, hogy milyen képességekkel rendelkezik, hanem elsősorban az, hogy milyen közel áll a hatalomhoz, vagy hogy kinek a kije. Ebben nyilván az is benne van, hogy ki mire képes. Sajnos, nap mint nap tapasztalhatjuk, túlságosan sok az olyan ember, aki bármire, vagyis mindenre képes. Csak épp a feladataival marad adós. Így történhet olyasmi, hogy kilenc év alatt kilenc egymást váltó miniszter csak annyit tud elérni, hogy ötvenkét kilométer készüljön el a térség fejlődése szempontjából oly fontos erdélyi autópályából. És aztán nem következik semmi. Vagy hogy néhány évtized alatt a világ csúfjává váljon a román futball az azt behálózó maffiaszerű megnyilvánulások miatt. Legújabban pedig az, hogy az Európai Unióban az utolsó helyre kerüljünk a szegénységi listán. Nehéz volt, de sikerült: nálunk a legkisebb a lakosság vásárlóereje, az árak gyorsabban nőttek, mint a jövedelmünk. Ez is beszédes példa az országvezetők képességeire. Az ő tudásukat, felkészültségüket ellenőrzi valaki? Elkelne bizony egy „nagy testvér”, aki őket is levizsgáztassa. Egyelőre azonban az ellenőrző eszközök is az ő kezükben vannak. Azért csak fel a fejjel, honfiak! Ha még oly távolinak is tűnik, azért egyre gyakrabban felsejlik előttük a választások mumusa is a messzeség ködéből.
