Alapítója, Marx József nevét vette fel a fennállása 60. évét ünneplő Marosvásárhelyi Fotóklub. Mi sem természetesebb.
Alapítója, Marx József nevét vette fel a fennállása 60. évét ünneplő Marosvásárhelyi Fotóklub. Mi sem természetesebb. Az ország más kulturális központjaiból, illetve Magyarországról érkezett jubileumi küldöttek valóban így is gondolták, és köszöntő szavaikban ekképpen értelmezték, üdvözölték az eseményt. Kiről nevezzék el Románia legrégebbi s legtekintélyesebb fotós tömörülését, ha nem arról, aki kezdeményezte, éltette, nemzedékek sorát vonta be általa a fotózás bűvöletébe, és közben maga is olyan gazdag életművet épített, amilyet díjak, kitüntetések, kiállítási szereplések tekintetében egyhamar aligha lehet túlszárnyalni?! Mi, vásárhelyi magyarok viszont tudjuk, évtizedek óta tapasztaljuk, ami másoknak magától értetődő, az itt bizony nehezen keresztülvihető. Ha egy intézményt magyar személyiségről szeretnénk elnevezni, azt több irányból is igyekeznek megtorpedózni. És ha az ellenzőknek véglegesen nem is sikerülhet megakadályozni névadó szándékainkat, esztendőkön át késleltethetik, halogathatják a számunkra kedvező döntést. Legeklatánsabb példa a 2-es számú általános iskola névadása körüli méltatlan huzavona. Mint hirdetik, a marosvásárhelyi tanács következő ülése ismételten napirendre tűzte a már annyiszor kifejezett, de mindegyre el is vetett szándékot, hogy a tanintézet nevével is tisztelegjen építtetője, a várost korszerűsítő kiváló polgármester, dr. Bernády György emléke előtt. Kíváncsian várom, felmerül-e újra valamilyen halasztást igénylő kifogás. Egyébként, végigolvasva a napirendet, láthatunk még pár rázósnak ígérkező témát. Elég, ha csak a Sütő-szobor kérdését vagy azt az óhajt említem, miszerint Vásárhely megpályázná az Európai Kulturális Főváros státust. De kalamajkát okozhat az alpolgármester megválasztása, netalán az iskolai fogászati rendelők, a kutyatartási szabályzat, az Aquaserv vízszolgáltató ügye is. És a város zöldövezeteinek karbantartásáról is tárgyalni akarnak. Nem hinném, hogy sor kerül mind a 26 beütemezett határozattervezet vitájára. Engem külön is érdekelne mindaz, ami a zöldövezetet illeti. A fotóklub múlt csütörtök délelőtti ünnepi összejövetelén meglehetős izgalmat keltett az a hír, hogy a szimpóziumot megtiszteli jelenlétével a jelenlegi városgazda is. Eddig ugyanis bokros teendői közepette még sohasem volt annyi ideje, hogy részt vegyen a település honi és nemzetközi hírnevét alaposan öregbítő fotós alakulat valamelyik rendezvényén. Most jött, látott, amit látott, mondott pár biztató szót, átadott egy oklevelet, majd tíz perc teltével győzedelmesen távozott. Szép volt, fiúk! A szöveg lényege is ez volt. Illetve ennél szebb. Arra ösztönözte a fotóművészeket, hogy átfogóbban, meggyőzőbben tükrözzék mindazt, amit a városatyák, s gondolom, személyesen ő is, azért tesznek, hogy Vásárhely zöld város legyen. Mert most is az, csak ez nem eléggé látszik, és a fényképkiállítások sem tanúsítják kellő erővel. Íme egy épületes polgármesteri útmutatás! Ezután valóban lesz témájuk a fotós fiúknak, lányoknak. A fapusztítások, a csonkolások, parkfelszámolások nem kerültek szóba. Miért is kerülnének?! Azoknak alapos indokuk, tudományos magyarázatuk van. Csak az ilyen kiállhatatlan újságírók találnak benne mindenféle légből kapott kifogásolnivalót. Hiába na, nincs mit tennem: én már örökre megmaradtam ilyen kákán is csomót kereső fapártinak, szélmalmokkal csatározó, naiv zöldfülűnek. Máris adok magamnak egy taslit. Nyugalom! A helyzet változatlan! A fotósoknak pedig további szép évtizedeket kívánok!
